„Mecosthetus parapleurus” változatai közötti eltérés
16. sor: | 16. sor: | ||
Mecostethus_parapleurus.jpg|Képaláírás2 |
Mecostethus_parapleurus.jpg|Képaláírás2 |
||
</gallery> |
</gallery> |
||
+ | |||
+ | |||
+ | https://www.inaturalist.org/taxa/466988-Mecostethus-parapleurus/browse_photos |
||
http://www.orthoptera.ch/arten/item/mecostethus-parapleurus-parapleurus |
http://www.orthoptera.ch/arten/item/mecostethus-parapleurus-parapleurus |
A lap 2019. február 13., 12:32-kori változata
Magyar név: Hagymazöld sáska
Tudományos név: Mecostethus parapleurus (Hagenbach, 1822)
Elterjedés: euro-szibériai
Faunatípus: mandzsuriai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: II
https://www.inaturalist.org/taxa/466988-Mecostethus-parapleurus/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/mecostethus-parapleurus-parapleurus
Leírás: A karcsú alakja és a jellegzetes színezete miatt jól felismerhető. Az alapszín világos zöld vagy sárgás-barnás. A szemtől kezdve egy élesen elkülönülő, fekete sáv fut át a pronotumon a szárny első felére. A lárvákon nincs és a frissen vedlett imágókon nem kifejezett. A mellső szárny túlnyúlik a többé-kevésbé sötét hátsó térden. A szárnyak alján zöld szegély fut, a szárnyak vége és vége felé barnás árnyalatú. A pronotumon egy finom középső gerinc van, az oldalsó élek hiányoznak. A férfi subgenitaliája kúposan hegyes.
Testméret: ♂ 17-20 mm | ♀ 24-30 mm
Cirpelés: Bár a hímek időnként stridulációs mozgásokat végeznek, de hang nem hallható.
Elterjedés: Az elterjedési területe a nyugati Észak-Spanyolországtól Észak-Franciaországig, ahol eléri északi elterjedési határát. Keleten a faj Japánig. A Balkánon vannak előfordulási Bulgária és Görögország között. Keletre a faj előfordul csak lokálisan fordul elő.
Élőhely, életmód: A Mecostethus parapleurus egy thermo-higrofil faj, nedves réteken, tavak és patakok partjain fordul elő. A természetes nedves réteken kívül mesterséges réteket és intenzíven termesztett területeket megtalálható. Újra és újra száraz réteket is próbálnak kolonizálni. Az imágók jó repülők, és menekülve több métert is ugrik. Gyakran a fajok tömeges a megfelelő élőhelyeken.
Fenológia: A késői faj lárvái júniusban kelnek, az imágók július és október között figyelhetők meg. A petéket a földbe helyezik.