„Stauroderus scalaris” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
34. sor: 34. sor:
 
Cirpelés: Általában hegyvidékek kaszálórétjein hallhatjuk jellegzetes, erőteljes cirpelésüket. A hangos spontán ének 10-30 másodpercig tartó strófákból áll. Néhány halk, rövid szünetekkel megszakított versből indul, és ezt követi a 20-50 vers, amelyek erősödve, ütemesen végződnek. Az énekelési időszak alatt a hímek gyakran a leszállás után énekelnek, de a bevezető versek nélkül. A rivalizálás alatt a hímek néhány percig rövid verseket állítanak elő, amelyek szabálytalan időközönként követik egymást. Esetenként előfordulnak spontán énekek sorai is, de akkor csendesebbek és lassabbak. Sajátos tulajdonságuk, hogy mindkét ivar egyedei röptükben jellemző surrogó hangot hallatnak.
 
Cirpelés: Általában hegyvidékek kaszálórétjein hallhatjuk jellegzetes, erőteljes cirpelésüket. A hangos spontán ének 10-30 másodpercig tartó strófákból áll. Néhány halk, rövid szünetekkel megszakított versből indul, és ezt követi a 20-50 vers, amelyek erősödve, ütemesen végződnek. Az énekelési időszak alatt a hímek gyakran a leszállás után énekelnek, de a bevezető versek nélkül. A rivalizálás alatt a hímek néhány percig rövid verseket állítanak elő, amelyek szabálytalan időközönként követik egymást. Esetenként előfordulnak spontán énekek sorai is, de akkor csendesebbek és lassabbak. Sajátos tulajdonságuk, hogy mindkét ivar egyedei röptükben jellemző surrogó hangot hallatnak.
   
Elerjedés életmód: Dél-Spanyolországtól keletre és Szibériáig fordul elő. A legészakibbra Baden-Württemberg magasságában vannak Németországban. A Balkán számos részén széles körben elterjedt, valamint a francia Alpok egyes területein is. Svájc.
+
Elerjedés: Dél-Spanyolországtól keletre és Szibériáig fordul elő. A legészakibbra Baden-Württemberg magasságában vannak Németországban. A Balkán számos részén széles körben elterjedt, valamint a francia Alpok egyes területein is. Svájc.
  +
  +
Élőhely, életmód: Xero-termofil, napos száraz füves területeken és legelőkön él. De behatolhat a lágyszárú területekbe, vagy akár a fákkal borított erdőkbe is. Fontosnak tűnik, hogy nyílt terep legyen a petézés számára.
  +
  +
Fenológia:

A lap 2019. március 12., 15:31-kori változata

#0520

Magyar név: Hangos hegyisáska vagy Szerecsensáska

Tudományos név: Stauroderus scalaris (Fischer-Waldheim, 1846)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

0520.wav


http://www.orthoptera.ch/arten/category/stauroderus

https://www.inaturalist.org/taxa/116703-Stauroderus-scalaris/browse_photos

http://www.pyrgus.de/Stauroderus_en.html


Leírás: Az alapszín zöldes, szürkés vagy sárgásbarna. Gyakran a fej, a pronotum és a mell oldalai zöldesek és a felső felszíne barnás. A pronotum oldalsó élei szögben hajlottak, közöttük gyakran sötét sávokkal. A hímek sötét szárnyai szélesek, és egyértelműen túlnyúlnak a hátsó térdén. A nőstényeknél keskenyebbek és legfeljebb kissé haladják meg a hátsó térdet. A mediális mező mindkét nemben jelentősen kiszélesedett, hasonlóan a praecostalis mező is. Emellett a hímek costalis mezeje is jelentősen széles. Ezek a szárnyak hasonlóvá teszik a Stauroderus scalaris-t a Chorthippus apricarius-szal. A Chorthippus fajokkal ellentétben azonban a hátulsó szárnyak a szárnyvégek felé egyre sötétebb barnák, a lábszárak pirosasak.

Testméret: ♂ 17-21 mm | ♀ 21-28 mm

Cirpelés: Általában hegyvidékek kaszálórétjein hallhatjuk jellegzetes, erőteljes cirpelésüket. A hangos spontán ének 10-30 másodpercig tartó strófákból áll. Néhány halk, rövid szünetekkel megszakított versből indul, és ezt követi a 20-50 vers, amelyek erősödve, ütemesen végződnek. Az énekelési időszak alatt a hímek gyakran a leszállás után énekelnek, de a bevezető versek nélkül. A rivalizálás alatt a hímek néhány percig rövid verseket állítanak elő, amelyek szabálytalan időközönként követik egymást. Esetenként előfordulnak spontán énekek sorai is, de akkor csendesebbek és lassabbak. Sajátos tulajdonságuk, hogy mindkét ivar egyedei röptükben jellemző surrogó hangot hallatnak.

Elerjedés: Dél-Spanyolországtól keletre és Szibériáig fordul elő. A legészakibbra Baden-Württemberg magasságában vannak Németországban. A Balkán számos részén széles körben elterjedt, valamint a francia Alpok egyes területein is. Svájc.

Élőhely, életmód: Xero-termofil, napos száraz füves területeken és legelőkön él. De behatolhat a lágyszárú területekbe, vagy akár a fákkal borított erdőkbe is. Fontosnak tűnik, hogy nyílt terep legyen a petézés számára.

Fenológia: