„Mecosthetus parapleurus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
13. sor: 13. sor:
   
 
<gallery>
 
<gallery>
Mecostethus_parapleurus_Kocarek.jpg|''Mecostethus parapleurus''
+
Mecostethus_parapleurus_Kocarek.jpg|''Mecostethus parapleurus'' nőstény
Mecostethus_parapleurus.jpg|''Mecostethus parapleurus''
+
Mecostethus_parapleurus.jpg|''Mecostethus parapleurus'' hím
 
</gallery>
 
</gallery>
   

A lap jelenlegi, 2019. március 27., 15:11-kori változata

Magyar név: Hagymazöld sáska

Tudományos név: Mecostethus parapleurus (Hagenbach, 1822)

Elterjedés: euro-szibériai

Faunatípus: mandzsuriai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: II



https://www.inaturalist.org/taxa/466988-Mecostethus-parapleurus/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/mecostethus-parapleurus-parapleurus


Leírás: A karcsú alakja és a jellegzetes színezete miatt jól felismerhető. Az alapszín világos zöld vagy sárgás-barnás. A szemtől kezdve egy élesen elkülönülő, fekete sáv fut át a pronotumon a szárny első felére. A lárvákon nincs és a frissen vedlett imágókon nem kifejezett. A mellső szárny túlnyúlik a többé-kevésbé sötét hátsó térden. A szárnyak alján zöld szegély fut, a szárnyak vége és vége felé barnás árnyalatú. A pronotumon egy finom középső gerinc van, az oldalsó élek hiányoznak. A hím subgenitaliája kúposan hegyes.

Testméret: ♂ 17-20 mm | ♀ 24-30 mm

Cirpelés: Bár a hímek időnként stridulációs mozgásokat végeznek, de hang nem hallható.

Elterjedés: Az elterjedési területe a nyugati Észak-Spanyolországtól Észak-Franciaországig, ahol eléri északi elterjedési határát. Keleten a faj Japánig. A Balkánon vannak előfordulási Bulgária és Görögország között. Keletre a faj előfordul csak lokálisan fordul elő.

Élőhely, életmód: A Mecostethus parapleurus egy thermo-higrofil faj, nedves réteken, tavak és patakok partjain fordul elő. A természetes nedves réteken kívül mesterséges réteket és intenzíven termesztett területeket megtalálható. Újra és újra száraz réteket is próbálnak kolonizálni. Az imágók jó repülők, és menekülve több métert is ugrik. Gyakran a faj tömeges a megfelelő élőhelyeken.

Fenológia: A késői faj, lárvái júniusban kelnek, az imágók július és október között figyelhetők meg. A petéket a földbe helyezik.