„Platycleis affinis” változatai közötti eltérés
12. sor: | 12. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: III |
Természetvédelmi értékszám: III |
||
+ | |||
<gallery> |
<gallery> |
||
19. sor: | 20. sor: | ||
− | Leírás: A test színe szürkés barna, kis sötét foltokkal. Néha szürkés egyedeket is találhatunk. A fej és pronotum háti része általában világosabb színű. A hímeknél a cerkuszok közepén belül, behúzódás van. A nőstényeknél a potroh 7. haslemezén kúpalakú kiemelkedés van. A tojócső fekete, alapján világos színű. |
+ | '''Leírás:''' A test színe szürkés barna, kis sötét foltokkal. Néha szürkés egyedeket is találhatunk. A fej és pronotum háti része általában világosabb színű. A hímeknél a cerkuszok közepén belül, behúzódás van. A nőstényeknél a potroh 7. haslemezén kúpalakú kiemelkedés van. A tojócső fekete, alapján világos színű. |
Testhossz: ♂ 18-25 mm | ♀ 20-26 mm | Tojócső 11-14 mm |
Testhossz: ♂ 18-25 mm | ♀ 20-26 mm | Tojócső 11-14 mm |
||
25. sor: | 26. sor: | ||
Cirpelés: Hosszú echeme-szekvencia kis echeme 5-7 szótagból és nagyobb echemes 10-50 szótagból áll. A befejező echemes különböző, disszonáns. Napközben és éjszaka is cirpelnek. |
Cirpelés: Hosszú echeme-szekvencia kis echeme 5-7 szótagból és nagyobb echemes 10-50 szótagból áll. A befejező echemes különböző, disszonáns. Napközben és éjszaka is cirpelnek. |
||
− | + | '''Elterjedés:''' Circummediterran faj, megtalálható a dél-európai, észak-afrikai, Kis-Ázsiában. |
|
− | Habitat és életmód: Melegkedvelő, szárazságtűrő, jellemző a síkságon. Inkább a nyílt puszták zártabb növényzeti foltjaiban húzódik meg. Vegyes táplálkozásúak, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyasztanak. Ha megzavarják, hosszú, lapos ugrásokkal menekülnek, miközben szárnyukkal segítve nagyobb távolságokra is elvitorláznak. |
+ | '''Habitat és életmód:''' Melegkedvelő, szárazságtűrő, jellemző a síkságon. Inkább a nyílt puszták zártabb növényzeti foltjaiban húzódik meg. Vegyes táplálkozásúak, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyasztanak. Ha megzavarják, hosszú, lapos ugrásokkal menekülnek, miközben szárnyukkal segítve nagyobb távolságokra is elvitorláznak. |
− | Fenológia: Az áttelelő petékből áprilisban kelő lárvákból viszonylag lassan fejlődik imágóvá, csak júliusban jelennek meg. |
+ | '''Fenológia:''' Az áttelelő petékből áprilisban kelő lárvákból viszonylag lassan fejlődik imágóvá, csak júliusban jelennek meg. |
A lap jelenlegi, 2020. január 6., 12:35-kori változata
#0140
Magyar név: Púposhasú rétiszöcske
Tudományos név: Paltycleis affinis Fieber, 1853
Elterjedés: dél- és kelet-európai
Faunatípus: ponto-káspi
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Leírás: A test színe szürkés barna, kis sötét foltokkal. Néha szürkés egyedeket is találhatunk. A fej és pronotum háti része általában világosabb színű. A hímeknél a cerkuszok közepén belül, behúzódás van. A nőstényeknél a potroh 7. haslemezén kúpalakú kiemelkedés van. A tojócső fekete, alapján világos színű.
Testhossz: ♂ 18-25 mm | ♀ 20-26 mm | Tojócső 11-14 mm
Cirpelés: Hosszú echeme-szekvencia kis echeme 5-7 szótagból és nagyobb echemes 10-50 szótagból áll. A befejező echemes különböző, disszonáns. Napközben és éjszaka is cirpelnek.
Elterjedés: Circummediterran faj, megtalálható a dél-európai, észak-afrikai, Kis-Ázsiában.
Habitat és életmód: Melegkedvelő, szárazságtűrő, jellemző a síkságon. Inkább a nyílt puszták zártabb növényzeti foltjaiban húzódik meg. Vegyes táplálkozásúak, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyasztanak. Ha megzavarják, hosszú, lapos ugrásokkal menekülnek, miközben szárnyukkal segítve nagyobb távolságokra is elvitorláznak.
Fenológia: Az áttelelő petékből áprilisban kelő lárvákból viszonylag lassan fejlődik imágóvá, csak júliusban jelennek meg.