„Metrioptera brachyptera” változatai közötti eltérés
| 19. sor: | 19. sor: | ||
| − | '''Leírás:''' A színe a sötét olajzöldtől a sötét olajbarnáig változik. Néha a fej és a pronotum háti része, az elülső szárnyak zöld vagy világosbarna színűek. Az előtorhát oldallemezének sárgás szegélye lehet. Ritkán macropter egyedekkel is találkozhatunk. A himek cerkuszainak |
+ | '''Leírás:''' A színe a sötét olajzöldtől a sötét olajbarnáig változik. Néha a fej és a pronotum háti része, az elülső szárnyak zöld vagy világosbarna színűek. Az előtorhát oldallemezének sárgás szegélye lehet. Ritkán macropter egyedekkel is találkozhatunk. A himek cerkuszainak kiszélesedő belső oldalán, középen, kissé előretekintő fog van. A tojócső ívelt, sötét, alapjánál világosabb. |
Testhossz: ♂ 13-17 mm | ♀ 17-21 mm | Tojócső 9-12 mm |
Testhossz: ♂ 13-17 mm | ♀ 17-21 mm | Tojócső 9-12 mm |
||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
Cirpelés: hosszú echeme szekvencia; minden echeme 4 szótaggal rendelkezik. Főleg napközben, és néha még éjszaka is cirpel. |
Cirpelés: hosszú echeme szekvencia; minden echeme 4 szótaggal rendelkezik. Főleg napközben, és néha még éjszaka is cirpel. |
||
| − | Elterjedés: a |
+ | '''Elterjedés:''' a eurosziberiai faj, elterjedése a Pireneusoktól délnyugatról Angliáig és Észak-Skandináviáig terjed. Kelet felé, a faj elterjedt Ázsiában. A balkáni térségben: Olaszország északkeleti részén, a legkeletibb előfordulásai Szerbiában és Romániában vannak. |
'''Habitat és életmód:''' Vegyes táplálkozású, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Azokhoz az állatokhoz tartozik, amelyek rendkívül érzékenyek a környezeti hatásokra, illetve azok változására. Az ilyen fajokat szokás indikátor szervezeteknek nevezni. Ha ezek egy élőhelyről eltűnnek, akkor az életfeltételek megváltozására következtethetünk még akkor is, ha egyéb feltűnő jel nem utal erre. A higro-mezofil, hűvösebb, nedvesebb kiszáradó láprétek, valamint hegyi kaszálórétek jellemző faja. Mozgékonyságának köszönhetően a környezeti tényezők változása elől viszonylag könnyem kitér, megtalálja a neki megfelelő élőhelyeket. |
'''Habitat és életmód:''' Vegyes táplálkozású, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Azokhoz az állatokhoz tartozik, amelyek rendkívül érzékenyek a környezeti hatásokra, illetve azok változására. Az ilyen fajokat szokás indikátor szervezeteknek nevezni. Ha ezek egy élőhelyről eltűnnek, akkor az életfeltételek megváltozására következtethetünk még akkor is, ha egyéb feltűnő jel nem utal erre. A higro-mezofil, hűvösebb, nedvesebb kiszáradó láprétek, valamint hegyi kaszálórétek jellemző faja. Mozgékonyságának köszönhetően a környezeti tényezők változása elől viszonylag könnyem kitér, megtalálja a neki megfelelő élőhelyeket. |
||
A lap jelenlegi, 2020. január 6., 16:16-kori változata
#0160
Magyar név: Sötétzöld rétiszöcske
Tudományos név: Metrioptera brachyptera (Linne, 1761)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: szibériai, policentrikus
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Sötétzöld rétiszöcske
Sötétzöld rétiszöcske
Leírás: A színe a sötét olajzöldtől a sötét olajbarnáig változik. Néha a fej és a pronotum háti része, az elülső szárnyak zöld vagy világosbarna színűek. Az előtorhát oldallemezének sárgás szegélye lehet. Ritkán macropter egyedekkel is találkozhatunk. A himek cerkuszainak kiszélesedő belső oldalán, középen, kissé előretekintő fog van. A tojócső ívelt, sötét, alapjánál világosabb.
Testhossz: ♂ 13-17 mm | ♀ 17-21 mm | Tojócső 9-12 mm
Cirpelés: hosszú echeme szekvencia; minden echeme 4 szótaggal rendelkezik. Főleg napközben, és néha még éjszaka is cirpel.
Elterjedés: a eurosziberiai faj, elterjedése a Pireneusoktól délnyugatról Angliáig és Észak-Skandináviáig terjed. Kelet felé, a faj elterjedt Ázsiában. A balkáni térségben: Olaszország északkeleti részén, a legkeletibb előfordulásai Szerbiában és Romániában vannak.
Habitat és életmód: Vegyes táplálkozású, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Azokhoz az állatokhoz tartozik, amelyek rendkívül érzékenyek a környezeti hatásokra, illetve azok változására. Az ilyen fajokat szokás indikátor szervezeteknek nevezni. Ha ezek egy élőhelyről eltűnnek, akkor az életfeltételek megváltozására következtethetünk még akkor is, ha egyéb feltűnő jel nem utal erre. A higro-mezofil, hűvösebb, nedvesebb kiszáradó láprétek, valamint hegyi kaszálórétek jellemző faja. Mozgékonyságának köszönhetően a környezeti tényezők változása elől viszonylag könnyem kitér, megtalálja a neki megfelelő élőhelyeket.
Fenológia: Az áttelelő petékből a lárvák május folyamán kelnek ki, az imágók júliusban jelennek meg.
