„Calliptamus italicus” változatai közötti eltérés
17. sor: | 17. sor: | ||
0322_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus hím |
0322_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus hím |
||
0321_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus kopula |
0321_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus kopula |
||
− | </gallery> |
||
− | |||
− | |||
− | <gallery> |
||
0321_vedles_1.jpg|vedlés_1 |
0321_vedles_1.jpg|vedlés_1 |
||
0322_vedles_2.jpg|vedlés_2 |
0322_vedles_2.jpg|vedlés_2 |
||
31. sor: | 27. sor: | ||
A hím 13 - 23 mm, a nőstény 23 - 35 mm. Robusztus testű rovar. Előhátának középső és oldalsó élei igen szembetűnőek. Repüléskor kibomló hátsó szárnyának belső fele rózsaszínű. Harmadik lábszára vörös. Ha nyugodtan ül a földön, nehéz észrevenni, mert barna foltos-szürkés teste (terepszín) beolvad a környezetébe. Hangadása különleges, mert nem a szokásos módon, hanem rágói összedörzsölésével kelt hangot. Kedveli a napsütötte, száraz, meleg, köves helyeket. Peterakáskor a nőstény potroha többszörösére nyúlik, a szelvények eltávolodnak egymástól, és a köztük lévő hártyák kifeszülnek. E változás segíti erős tojókampóinak talajba hatolását. A kivájt rövid cső vagy kürtő (2-5 cm) falát váladékával kibéleli, és ebbe a tokba helyezi petéit. Kifejlődve, meleg nyarakon nagy csapatokba verődhet. Táplálékában nem válogatós, ezért a mezőgazdasági ültetvényekben is nagy kárt okozhat. Ellenségei elsősorban a madarak és a ragadozó rovarlárvák (hollóbogár - Epicauta rufidorsum), de gyakorta, különösen az időjárás nedvesebbre fordulásával, esik áldozatul egy gombabetegségnek (Empusa grylli) is. |
A hím 13 - 23 mm, a nőstény 23 - 35 mm. Robusztus testű rovar. Előhátának középső és oldalsó élei igen szembetűnőek. Repüléskor kibomló hátsó szárnyának belső fele rózsaszínű. Harmadik lábszára vörös. Ha nyugodtan ül a földön, nehéz észrevenni, mert barna foltos-szürkés teste (terepszín) beolvad a környezetébe. Hangadása különleges, mert nem a szokásos módon, hanem rágói összedörzsölésével kelt hangot. Kedveli a napsütötte, száraz, meleg, köves helyeket. Peterakáskor a nőstény potroha többszörösére nyúlik, a szelvények eltávolodnak egymástól, és a köztük lévő hártyák kifeszülnek. E változás segíti erős tojókampóinak talajba hatolását. A kivájt rövid cső vagy kürtő (2-5 cm) falát váladékával kibéleli, és ebbe a tokba helyezi petéit. Kifejlődve, meleg nyarakon nagy csapatokba verődhet. Táplálékában nem válogatós, ezért a mezőgazdasági ültetvényekben is nagy kárt okozhat. Ellenségei elsősorban a madarak és a ragadozó rovarlárvák (hollóbogár - Epicauta rufidorsum), de gyakorta, különösen az időjárás nedvesebbre fordulásával, esik áldozatul egy gombabetegségnek (Empusa grylli) is. |
||
⚫ | |||
− | Calliptamus italicus (Linnaeus, 1758) |
||
+ | |||
− | (syn. Acridium fasciatum Hahn, 1836) |
||
⚫ | |||
Testhossz: S 15-18mm, $ 22-31mm. |
Testhossz: S 15-18mm, $ 22-31mm. |
||
+ | |||
− | + | Cirpelés: Hangadása különleges, mert nem a szokásos módon, hanem rágói összedörzsölésével kelt hangot. A párosodási időszakban a férfiak egy konkrét hangot adnak, amikor megérinti a pálcákat egy szilárd felületen. |
|
⚫ | |||
+ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
+ | |||
⚫ | |||
+ | |||
⚫ |
A lap 2020. január 10., 17:33-kori változata
#0320
Magyar név: Olaszsáska
Tudományos név: Calliptamus italicus (Linne, 1758)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
http://www.orthoptera.ch/arten/item/calliptamus-italicus-italicus?category_id=128
A hím 13 - 23 mm, a nőstény 23 - 35 mm. Robusztus testű rovar. Előhátának középső és oldalsó élei igen szembetűnőek. Repüléskor kibomló hátsó szárnyának belső fele rózsaszínű. Harmadik lábszára vörös. Ha nyugodtan ül a földön, nehéz észrevenni, mert barna foltos-szürkés teste (terepszín) beolvad a környezetébe. Hangadása különleges, mert nem a szokásos módon, hanem rágói összedörzsölésével kelt hangot. Kedveli a napsütötte, száraz, meleg, köves helyeket. Peterakáskor a nőstény potroha többszörösére nyúlik, a szelvények eltávolodnak egymástól, és a köztük lévő hártyák kifeszülnek. E változás segíti erős tojókampóinak talajba hatolását. A kivájt rövid cső vagy kürtő (2-5 cm) falát váladékával kibéleli, és ebbe a tokba helyezi petéit. Kifejlődve, meleg nyarakon nagy csapatokba verődhet. Táplálékában nem válogatós, ezért a mezőgazdasági ültetvényekben is nagy kárt okozhat. Ellenségei elsősorban a madarak és a ragadozó rovarlárvák (hollóbogár - Epicauta rufidorsum), de gyakorta, különösen az időjárás nedvesebbre fordulásával, esik áldozatul egy gombabetegségnek (Empusa grylli) is.
Leírás: a test színe barna-sárga vagy szürke, sötétbarna színű, különösen az első szárnyakon. A hátsó szárnyak rózsaszínek az alapnál. A hátsó tibiák vörösek. Az első szárnyak hosszabbak, mint a has és a térd csúcsa.
Testhossz: S 15-18mm, $ 22-31mm.
Cirpelés: Hangadása különleges, mert nem a szokásos módon, hanem rágói összedörzsölésével kelt hangot. A párosodási időszakban a férfiak egy konkrét hangot adnak, amikor megérinti a pálcákat egy szilárd felületen.
Elterjedés: Romániában gyakori eurázsiai elem, még a hegyekben is (Meridional Kárpátok). Moldvában gyakori faj.
Élőhely és életmód: a síkban és a dombvidékekben gyakori geofil, termofil és xerofil faj. A magas réteket kedveli, de a szűkös növényterületeken és a vasút közelében is megtalálható.
Fenológia: a felnőttek júliusban jelennek meg. A tojásfázisban hibernál. A nimfák április-májusban keltek.