„Oedipoda coerulescens” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „''<nowiki>#0390 #0391</nowiki>'' Magyar név: kékszárnyú sáska Tudományos név: ''Oedipoda coerulescens'' (Linne, 1758) Elterjedés: európai-ázsiai Faunatíp…”) |
|||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: IV |
Természetvédelmi értékszám: IV |
||
| + | |||
A hím 15 - 21 mm, a nőstény 22 - 28 mm. Némelyik sáskafaj a kopár, növényzet nélküli, homokos vagy sziklás élőhelyeken gyakori, ahol kevés a búvóhely. Az éles szemű ragadozók könnyen észrevennék a homokkupac tetején sütkérező, élénk színű sáskákat. Ezért a nyílt területeken élő fajok alakjukkal és színezetükkel messzemenően alkalmazkodnak a környezethez. A kékszárnyú sáska színezete is környezetétől függ. Feketétől a barnáig, szürkétől a sárgásig minden színárnyalat megfigyelhető rajta. Egyszínű háttér előtt a mintázat tompább, de ha a fény a hátteret sötétebb és világosabb foltok mozaikjaira bontja, a sáskák foltjai élénkebben pompáznak. A nőstények még a hímeknél is jobban illeszkednek környezetükhöz. Ha a színezetétől erősen elütő helyre zavarjuk az állatot, akkor mihamarabb igyekszik visszatérni. Más fajjal nehezen összetéveszthető, könnyen felismerhető faj. Hátsó szárnyának tövi része kék, ritkán sárgás és rózsaszínes is lehet. A szárnyakat egy széles, sötét színű szalag szeli át. Hátsó lábszára is kék. Zavarásra eleinte lelapul, majd a talajon ugrálva-futva, végső esetben alacsonyan, de aktívan nagyobb távolságra repülve menekül. |
A hím 15 - 21 mm, a nőstény 22 - 28 mm. Némelyik sáskafaj a kopár, növényzet nélküli, homokos vagy sziklás élőhelyeken gyakori, ahol kevés a búvóhely. Az éles szemű ragadozók könnyen észrevennék a homokkupac tetején sütkérező, élénk színű sáskákat. Ezért a nyílt területeken élő fajok alakjukkal és színezetükkel messzemenően alkalmazkodnak a környezethez. A kékszárnyú sáska színezete is környezetétől függ. Feketétől a barnáig, szürkétől a sárgásig minden színárnyalat megfigyelhető rajta. Egyszínű háttér előtt a mintázat tompább, de ha a fény a hátteret sötétebb és világosabb foltok mozaikjaira bontja, a sáskák foltjai élénkebben pompáznak. A nőstények még a hímeknél is jobban illeszkednek környezetükhöz. Ha a színezetétől erősen elütő helyre zavarjuk az állatot, akkor mihamarabb igyekszik visszatérni. Más fajjal nehezen összetéveszthető, könnyen felismerhető faj. Hátsó szárnyának tövi része kék, ritkán sárgás és rózsaszínes is lehet. A szárnyakat egy széles, sötét színű szalag szeli át. Hátsó lábszára is kék. Zavarásra eleinte lelapul, majd a talajon ugrálva-futva, végső esetben alacsonyan, de aktívan nagyobb távolságra repülve menekül. |
||
A lap 2015. március 13., 13:43-kori változata
#0390 #0391
Magyar név: kékszárnyú sáska
Tudományos név: Oedipoda coerulescens (Linne, 1758)
Elterjedés: európai-ázsiai
Faunatípus: policentrikus
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: IV
A hím 15 - 21 mm, a nőstény 22 - 28 mm. Némelyik sáskafaj a kopár, növényzet nélküli, homokos vagy sziklás élőhelyeken gyakori, ahol kevés a búvóhely. Az éles szemű ragadozók könnyen észrevennék a homokkupac tetején sütkérező, élénk színű sáskákat. Ezért a nyílt területeken élő fajok alakjukkal és színezetükkel messzemenően alkalmazkodnak a környezethez. A kékszárnyú sáska színezete is környezetétől függ. Feketétől a barnáig, szürkétől a sárgásig minden színárnyalat megfigyelhető rajta. Egyszínű háttér előtt a mintázat tompább, de ha a fény a hátteret sötétebb és világosabb foltok mozaikjaira bontja, a sáskák foltjai élénkebben pompáznak. A nőstények még a hímeknél is jobban illeszkednek környezetükhöz. Ha a színezetétől erősen elütő helyre zavarjuk az állatot, akkor mihamarabb igyekszik visszatérni. Más fajjal nehezen összetéveszthető, könnyen felismerhető faj. Hátsó szárnyának tövi része kék, ritkán sárgás és rózsaszínes is lehet. A szárnyakat egy széles, sötét színű szalag szeli át. Hátsó lábszára is kék. Zavarásra eleinte lelapul, majd a talajon ugrálva-futva, végső esetben alacsonyan, de aktívan nagyobb távolságra repülve menekül.
