„Gomphocerippus rufus” változatai közötti eltérés
| 24. sor: | 24. sor: | ||
| + | '''Leírás:''' Alapszíne viszonylag állandó. Többnyire barna vagy szürke árnyalatok dominálnak, ritkábban vöröses. A fej, a pronótum és a tor oldalait gyakran apró, sötét foltok tarkítják, de lehet fekete-fehér is. Különösen a nőstények esetében fordul gyakran elő egy világos hosszanti csík, amely a homloktól a szárnyakig húzódik a háton. Mindkét nemben a fekete csápok csúcsa lándzsalakú, a nőstényeknél világos, a hímeknél határozottan fehér csúccsal. Az állkapocs- és ajaktapogatók végei mindkét nemben világos-fehérek. A pronótum oldalélei, amelyeket gyakran világos vonal jelöl, az első harmadban viszonylag erősen be vannak hajlítva és sötéten vannak borítva. A nőstények szárnyai a térdig érnek el, a hímeké kissé túlnyúlik. A precostalis mező is kissé kiszélesedik. A potroh vége és a hátsó lábszárak élénk narancssárga színűek, főleg a hímek esetében. |
||
| − | Leírás: A Rufous Grasshopper test színe világos vagy sötétbarna, néha fehér csíkkal az előlapon. Ritka zöld személyek, akiknek fehér hátuk van, nagyon szépek. Az antenna klubja fehér színű. Az elülső szárny elülső margója bazális szinusz. |
||
| − | Testhossz: S 14-17mm, $ 20-24mm. |
||
| ⚫ | |||
| + | Testhossz: ♂ 14-16 mm | ♀ 17–23 mm |
||
| − | Eloszlás: ez egy eurosiberiai faj, amely Romániában van jelen, különösen a lombhullató erdőkben. Moldvában csak erdős területeken lehetett megtalálni. |
||
| − | Distribution in Europe: From Southern Italy and Northern Greece (southern distribution border) to Northern Sweden (northern border) and Eastern European Russia (eastern border) ( Hochkirch et al. 2016 ). |
||
| ⚫ | |||
| − | Élőhely és életmód: ez egy mezofil, praticolos faj, amely az erdei élőhelyekre jellemző. Mind a dombos, mind a hegyvidéki területeket kedveli, de a síkerdőkben, néha nagy számban is megtalálható. Az erdők közelében élő erdőgazdálkodásban, bordákban és gyepekben él. |
||
| + | '''Elterjedés:''' Euroszibériai faj, Európában elterjedésének déli határa Pieneusok, Dél-Olaszország, Észak-Görögország, északi határa Észak-Svédország, a keleti pedig Oroszország európai része, de innen tovább keletre Ázsiág. |
||
| ⚫ | |||
| + | |||
| + | '''Élőhely és életmód:''' Mezofil, chortobiont faj, amely az erdei élőhelyekre jellemző. Mind a domb- és hegyvidéki területeket kedveli, de alföldi erdőkben, néha nagy számban is megtalálható. Tisztásokon, erdőszéleken, üde réteken él. Kedveli a magas növényzetet, különösen a karsztbokorerdőkben, füves lejtőkön gyakori szálkaperje (Brachypodium pinnatum) állományokat. |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
A lap 2020. január 28., 15:32-kori változata
#0590 0591
Magyar név: Erdei bunkóscsápúsáska
Tudományos név: Gomphocerippus rufus (Linne, 1758) (syn. Gomphocerus rufus (Linne, 1758))
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Gomphocerippus rufus hím
Gomphocerippus rufus nőstény
https://www.orthoptera.ch/arten/item/gomphocerippus-rufus
A hím 14 - 18 mm, a nőstény 17 - 24 mm. A lándzsás végű csáp vége világos, a hímeké fehér. A lábak enyhén vöröses színezete jellegzetes. Erdei tisztásokon, erdőszéleken, üde réteken él. Kedveli a magas növényzetet, különösen a karsztbokorerdőkben, füves lejtőkön gyakori szálkaperje (Brachypodium pinnatum) állományokat. Jól tűri a hideget, kifejlett egyedeivel nyárvégén és ősszel találkozhatunk.
Leírás: Alapszíne viszonylag állandó. Többnyire barna vagy szürke árnyalatok dominálnak, ritkábban vöröses. A fej, a pronótum és a tor oldalait gyakran apró, sötét foltok tarkítják, de lehet fekete-fehér is. Különösen a nőstények esetében fordul gyakran elő egy világos hosszanti csík, amely a homloktól a szárnyakig húzódik a háton. Mindkét nemben a fekete csápok csúcsa lándzsalakú, a nőstényeknél világos, a hímeknél határozottan fehér csúccsal. Az állkapocs- és ajaktapogatók végei mindkét nemben világos-fehérek. A pronótum oldalélei, amelyeket gyakran világos vonal jelöl, az első harmadban viszonylag erősen be vannak hajlítva és sötéten vannak borítva. A nőstények szárnyai a térdig érnek el, a hímeké kissé túlnyúlik. A precostalis mező is kissé kiszélesedik. A potroh vége és a hátsó lábszárak élénk narancssárga színűek, főleg a hímek esetében.
Testhossz: ♂ 14-16 mm | ♀ 17–23 mm
Cirpelés: az echemé szekvencia 20-80 echémából áll, és általában 3-10 másodpercig tart. A nap folyamán általában napfényben ciripel.
Elterjedés: Euroszibériai faj, Európában elterjedésének déli határa Pieneusok, Dél-Olaszország, Észak-Görögország, északi határa Észak-Svédország, a keleti pedig Oroszország európai része, de innen tovább keletre Ázsiág.
Élőhely és életmód: Mezofil, chortobiont faj, amely az erdei élőhelyekre jellemző. Mind a domb- és hegyvidéki területeket kedveli, de alföldi erdőkben, néha nagy számban is megtalálható. Tisztásokon, erdőszéleken, üde réteken él. Kedveli a magas növényzetet, különösen a karsztbokorerdőkben, füves lejtőkön gyakori szálkaperje (Brachypodium pinnatum) állományokat.
Fenológia: Az imégók június végén és júliusban jelennek meg; de főleg láthatók augusztusban és szeptember elején dominálnak. A petealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.
