„Euthystira brachyptera” változatai közötti eltérés
| 26. sor: | 26. sor: | ||
| − | A hím 13 - 15 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Aranyosan csillogó, világoszöld, kis testű állat. |
+ | A hím 13 - 15 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Aranyosan csillogó, világoszöld, kis testű állat. Az egész vegetációs periódusban találkozhatunk vele. |
| 37. sor: | 37. sor: | ||
'''Eloszlás:''' A délnyugati Pireneusoktól Franciaországon keresztül Belgiumba fordul elő, ahol északi területének határát éri el. Keletre messze kiterjed az ázsiai térségbe. Az egész Balkán-félsziget Görögországig és Törökországig. Hazánkban széles körben elterjedt euroszibériai elem, a síkterületek kivételével. |
'''Eloszlás:''' A délnyugati Pireneusoktól Franciaországon keresztül Belgiumba fordul elő, ahol északi területének határát éri el. Keletre messze kiterjed az ázsiai térségbe. Az egész Balkán-félsziget Görögországig és Törökországig. Hazánkban széles körben elterjedt euroszibériai elem, a síkterületek kivételével. |
||
| − | '''Élőhely és életmód:''' egy chortobiont és mezofil faj, |
+ | '''Élőhely és életmód:''' egy chortobiont és mezofil faj, elsősorban a magas füvű, nedvesebb területeket kedveli, így a középhegységi rétjeink egyik leggyakoribb faja. Feltűnően gyakran találjuk a náditippan fajokon. A hegyekben eléri az alpesi gyepeket. |
| − | '''Fenológia:''' Az imágók júniusban jelennek meg, tojás alakban telelnek át. A lárvák április-májusban kelnek. |
+ | '''Fenológia:''' Az imágók júniusban jelennek meg, tojás alakban telelnek át. Petézése különleges a sáskák között. A nőstény lábaival néhány fűszálat kis csomóba húz össze, majd potrohából habos váladékot préselve közé, 5-6 petét rak. A habágy rövidesen megszáradva védelmet nyújt a peték kiszáradása ellen. A petegubók az ősszel elszáradó levelekkel az avarba kerülnek, amely megvédi őket a téli fagyoktól. A lárvák április-májusban kelnek. |
A lap 2020. január 30., 14:00-kori változata
#0470 0471
Magyar név: Smaragdzöld sáska
Tudományos név: Euthystira brachyptera (Ocskay, 1826)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Euthystira brachyptera nőstény
és a hím
Euthystira brachyptera kopulában
Euthystira brachyptera holopter
http://www.orthoptera.ch/arten/item/euthystira-brachyptera
A hím 13 - 15 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Aranyosan csillogó, világoszöld, kis testű állat. Az egész vegetációs periódusban találkozhatunk vele.
Leírás: A test színe fémes zöld, néha sárga-arany, mindig fémfényű. A szem mögött egy sötét szalag fut a pronotum oldalain a hátsó széléig. A a pronótum oldaléleinek színe világosabb, szinte egyenesek, hátul kissé szélesednek. A hímek zöldes üveges szárnyai a hátsó lábak körülbelül feléig érnek, és a hátsó szélükön egyértelműen bemélyedtek. A nőstények szárnyai pikkelyszerűek. Az első szárnyak lehetnek zöldek, barnák vagy rózsaszínek. Hosszú szárnyú nőstények rendszeresen előfordulnak. A hímek szubgenitális lemeze egy hegyes kúp. A nősények tojókampói nagymértékben megnyúltak és finoman fogazottak.
Testhossz: ♂ 14-17 mm | ♀ 19-22 mm
Cirpelés: 4-6 rövid szótagot csoportosítják egy echémában, amelyet néhány másodperces szünet után ismételnek. A nap folyamán ciripel, néha este is.
Eloszlás: A délnyugati Pireneusoktól Franciaországon keresztül Belgiumba fordul elő, ahol északi területének határát éri el. Keletre messze kiterjed az ázsiai térségbe. Az egész Balkán-félsziget Görögországig és Törökországig. Hazánkban széles körben elterjedt euroszibériai elem, a síkterületek kivételével.
Élőhely és életmód: egy chortobiont és mezofil faj, elsősorban a magas füvű, nedvesebb területeket kedveli, így a középhegységi rétjeink egyik leggyakoribb faja. Feltűnően gyakran találjuk a náditippan fajokon. A hegyekben eléri az alpesi gyepeket.
Fenológia: Az imágók júniusban jelennek meg, tojás alakban telelnek át. Petézése különleges a sáskák között. A nőstény lábaival néhány fűszálat kis csomóba húz össze, majd potrohából habos váladékot préselve közé, 5-6 petét rak. A habágy rövidesen megszáradva védelmet nyújt a peték kiszáradása ellen. A petegubók az ősszel elszáradó levelekkel az avarba kerülnek, amely megvédi őket a téli fagyoktól. A lárvák április-májusban kelnek.
