Yersinella raymondii

Magyar név: Raymond szöcskéje

Tudományos név: Yersinella raymondii (Yersin, 1860)

Elterjedés: dél- és kelet-európai

Faunatípus: ponto-mediterrán

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Leírás: A Yersinella raymondii faj hosszú lábú és elegáns felépítésű. Az alapszín a szürkétől a gesztenyén át a vörösesbarnáig változik. Az alapszín nagyon egységes. A nőstények gyakran kicsit világosabbak és kevésbé kontrasztosak, mint a hímek. Nincsenek zöld állatok. Az antenna tövétől széles, sötétbarnától csaknem feketéig terjedő hosszanti sáv fut végig a test oldalain, és egyértelmű kontrasztot alkot a test felső és alsó oldalának világosabb színeivel. A hátoldalon a sötét sáv gyakran fényes, ami tovább fokozza a kontrasztot. A pronotumnak sem középső, sem oldalsó gerince nincs, de az alsó szélén világos peremsáv található. A nőstény pikkelyszerű, kicsinyített szárnyai közvetlenül a pronotum alatt nyúlnak ki, a hímeknél nagyobbak, de legfeljebb hosszának felével nyúlnak túl a pronotumon. A hímek ujjalakú cerkuszai középen ellapultak, így a belseje s alakúnak tűnik. A nőstény tojócső enyhén és egyenletesen felfelé ívelt.

Testhossz: ♂ 12-14mm | ♀ 12-16mm | Ovipositor 8-11 mm

Cirpelés: A nagyon halk spontán dala egyes szótagokból áll, amelyek másodpercenként 1-3-szor hangzanak el. A zaj az első szárnyak nyitásakor jelentkezik, a zárás nem hangzik el. Az egyes szótagok 20-70 ms-ig tartanak. A frekvenciaspektrum maximumát csak becsülni tudjuk, mert az 50 kHz felett van. Az ultrahangos detektorban a keltett zaj 50 és 70 kHz között a leghangosabb. Ez arra utal, hogy ezen a területen a frekvenciaspektrum maximuma várható. A dal olyan halk, mint a Leptophyes albovittata, és csak 1 méterről hallható.