Leptophyes discoidalis

Magyar név: Erdélyi virágszöcske

Tudományos név: Leptophyes discoidalis (Frivaldszky, 1867)

Elterjedés: Erdély, ÉK-Magyarország

Faunatípus: dacikus

Életforma: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.

• 
• 

Leírás, bemutatás:

Világos zöld, az előhát barnán pöttyözött. Rövid, jórészt a torhát alatt megbúvó sárgás szárnyfedők belül barna foltokkal, a szárny hiányzik. A hímek cerkuszain sárgásfekete fogakkal. A tojócső széles, penge formájú.

Testméret: ♂ 13 -14,5 mm, ♀ 15,5 - 19 mm, tojócső 7 - 8 mm.

A faj ökológiája:

Erdei tisztások, erdőszélek, rétek, irtások, galéria-erdők, patak-menti magaskórós, bozótos növényzetében fordul elő.

Növényevő, lassú mozgású, röpképtelen. Petéit félkemény növényi szárakba rakja.

Általános elterjedés:

ÉK-Balkánon, a Kárpát-medence K-i felében előforduló, kis areájú faj.

Elterjedése Magyarországon:

Erősen lokalizált előfordulásai ismeretesek az ország ÉK-i, K-i szögletéből.

Állománynagyság:

Erdély kisugárzásaként Magyarország ÉK-i, K-i felében, lokalizáltan, ritkán és kis számban fordul elő. Állatföldrajzilag igen értékes erdélyi- északbalkáni faunaelem. Petézési etológiája folytán folyók, patakok mentén elhurcolódhat, újabb helyeken jelentkezhet, ezért monitorozása indokolt.

Veszélyeztető tényezők:

Az erdőszélek, különösen a galériaerdők bozótos szélének, a (patak-menti) magas-kórós növényzet irtása hátrányos a populációra.

Természetvédelmi kezelés:

Hazai létezése az area lokális, kis kiterjedésű foltjai ellenére sem látszik veszélyeztetettnek részben az élőhelyek természete, részben pedig ezek természetvédelem alatt álló volta miatt.