„Decticus verrucivorus” változatai közötti eltérés
| 15. sor: | 15. sor: | ||
<gallery> | <gallery> | ||
0120_Decticus_verrucivorus.jpg|Decticus verrucivorus nőstény | 0120_Decticus_verrucivorus.jpg|Decticus verrucivorus nőstény | ||
| − | + | 0121_Decticus_verrucivorus_lárva.jpg|Decticus verrucivorus lárva | |
</gallery> | </gallery> | ||
Az imágók változatos színűek, a zöldtől a feketésbarnáig. A szárnyfedőkön sötét foltsorok találhatók. A nagy termete miatt feltűnő (hossza 24 - 44 mm, a tojócsőé 20 - 21 mm), de sehol sem túl gyakori állat, az alföldektől a hegyvidékig dúsabb, nedvesebb növényállományokban (rétek, legelők, lucernások, gabonafélék) békaszerű ugrásokkal menekül. Ragadozó, de növényi tápanyagot is fogyaszt, különösen a fiatalabb lárvák. A talajba rakott peték áttelelnek, s már június végétől kifejlett példányokkal találkozhatunk, sokszor az első fagyokig. A hím magasabb kórón, fejjel lefelé fordulva, lüktetve folyamatosan, messzehangzóan cirpel. Nappal, elsősorban délelőtt énekel. Megfogva apróbb sebet ejtve, erőteljesen harapnak. | Az imágók változatos színűek, a zöldtől a feketésbarnáig. A szárnyfedőkön sötét foltsorok találhatók. A nagy termete miatt feltűnő (hossza 24 - 44 mm, a tojócsőé 20 - 21 mm), de sehol sem túl gyakori állat, az alföldektől a hegyvidékig dúsabb, nedvesebb növényállományokban (rétek, legelők, lucernások, gabonafélék) békaszerű ugrásokkal menekül. Ragadozó, de növényi tápanyagot is fogyaszt, különösen a fiatalabb lárvák. A talajba rakott peték áttelelnek, s már június végétől kifejlett példányokkal találkozhatunk, sokszor az első fagyokig. A hím magasabb kórón, fejjel lefelé fordulva, lüktetve folyamatosan, messzehangzóan cirpel. Nappal, elsősorban délelőtt énekel. Megfogva apróbb sebet ejtve, erőteljesen harapnak. | ||
A lap 2015. szeptember 29., 14:05-kori változata
#0120 0121
Magyar név: szemölcsrágó szöcske
Tudományos név: Decticus verrucivorus Linne, 1785
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Az imágók változatos színűek, a zöldtől a feketésbarnáig. A szárnyfedőkön sötét foltsorok találhatók. A nagy termete miatt feltűnő (hossza 24 - 44 mm, a tojócsőé 20 - 21 mm), de sehol sem túl gyakori állat, az alföldektől a hegyvidékig dúsabb, nedvesebb növényállományokban (rétek, legelők, lucernások, gabonafélék) békaszerű ugrásokkal menekül. Ragadozó, de növényi tápanyagot is fogyaszt, különösen a fiatalabb lárvák. A talajba rakott peték áttelelnek, s már június végétől kifejlett példányokkal találkozhatunk, sokszor az első fagyokig. A hím magasabb kórón, fejjel lefelé fordulva, lüktetve folyamatosan, messzehangzóan cirpel. Nappal, elsősorban délelőtt énekel. Megfogva apróbb sebet ejtve, erőteljesen harapnak.