„Arcyptera microptera” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
18. sor: 18. sor:
 
</gallery>
  
</gallery>
   
  +
−
A hím 12 - 17 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Zöldesbarna, a fedőszárnyak, amelyek elérik mindkét nemnél a hátsó térdet, sokszor barna foltosak. A felső szélükön fehéres vonal van, a csúcs felé üvegszerűek. Sziklagyepekben és sztyepréteken (estleg homokon) igen lokálisan (pl. Tokaj) előforduló, az eurázsiai rétisáskához hasonló elterjedésű, aktuálisan veszélyeztetett faj. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft.
  
  +
'''Tarka sztyeplejtősáska vagy rövidszámyú hegyisáska'''
  +
  +
  +
''Arcyptera microptera'' (Fischer de Waldheim, 1833)
  +
  +
  +
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.''' '''
  +
  +
  +
'''Leírás, bemutatás:'''
  +
  +
Az előtor oldalszegélyei határozottan törnek. A fedőszárnyak vöröses barnás sárgásak, esetleg zöldesbarnák, sokszor sötét foltokkal, felső élükön fehér, hosszanti vonal van. A szárnyvégek üvegszerűen áttetszők, mindkét nemnél éppen elérik a harmadik térdet. A test élénk sárga, fekete, olajzöld és fehér színekkel, hátsólábszár és a comb alul piros.
  +
  +
  +
Testhossz: ♂ 19 – 21 mm, ♀ 25 – 28 mm.
  +
  +
  +
'''A faj ökológiája:'''
  +
  +
Geo-chortobiont, xerofil. Száraz gyepekben, homokos talajon, sztyepplejtők kopáros-köves részein.
  +
A korai kifejlődésű sáskákhoz tartozik, májustól októberig. A talajszinten tartózkodik. Gyengén repül. Tápláléka fűfélékbő kerül ki.
  +
  +
  +
'''Általános elterjedése:'''
  +
  +
Angarai. A Palearktikumban Spanyolországtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medence északi elterjedési határát jelzi (Németország és Ausztria néhány lelőhelyéről az utóbbi évtizedekben valószínűen kipusztult).
  +
  +
  +
'''Elterjedése Magyarországon:'''
  +
  +
Ritka, lokális előfordulású a Magyar Középhegység néhány pontján. Az Alföldről nem ismeretes.
  +
  +
  +
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
  +
  +
BNP: Tarcal/27 (Kopasz-h./N, V)
  +
  +
BFNP: Bakony:(Nagyvázsony/N, Hajmáskér/N)
  +
  +
DFNP: Etyeki-dombság (Sóskút/K), Budai-hg./19, 22 (Hármashatár-h./N; 1970-es évek
  +
  +
óta nem gyűjtöttük), Pomáz/N
  +
  +
  +
'''Állománynagyság:'''
  +
  +
Faunisztikailag igen értékes, ritka előfordulású; Európában a legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében van.
  +
  +
  +
'''Veszélyeztető tényezők:'''
  +
  +
Németországi, ausztriai populáció-részlegeinek az elmúlt évtizedekben való kipusztulása után a Kárpát-medencében is veszélyeztetetté vált: budai és pomázi élőhelyei/populációi az utóbbi 2-3 évtizedben degradálódtak és pusztultak el. Jelenleg erőteljesebb populációja csak a tarcali Kopasz-hegyről ismert. Itt esetlegesen az új szőlőtelepítések csökkentik élőhelyeit
  +
  +
  +
'''Természetvédelmi kezelés:'''
  +
  +
Ismert élőhelyein a sztyepplejtök státusának fenntartása indokolt. Szezon-végi kímélő legeltetés aligha árt, mivel ekkorra fejlődését, petézését jórészt befejezi.

A lap 2016. október 5., 11:01-kori változata

#0630

Magyar név: sztyeplejtősáska

Tudományos név: Arcyptera microptera (Fischer de Waldheim, 1833)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

  • Arcyptera microptera


Tarka sztyeplejtősáska vagy rövidszámyú hegyisáska


Arcyptera microptera (Fischer de Waldheim, 1833)


Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.


Leírás, bemutatás:

Az előtor oldalszegélyei határozottan törnek. A fedőszárnyak vöröses barnás sárgásak, esetleg zöldesbarnák, sokszor sötét foltokkal, felső élükön fehér, hosszanti vonal van. A szárnyvégek üvegszerűen áttetszők, mindkét nemnél éppen elérik a harmadik térdet. A test élénk sárga, fekete, olajzöld és fehér színekkel, hátsólábszár és a comb alul piros.


Testhossz: ♂ 19 – 21 mm, ♀ 25 – 28 mm.


A faj ökológiája:

Geo-chortobiont, xerofil. Száraz gyepekben, homokos talajon, sztyepplejtők kopáros-köves részein. A korai kifejlődésű sáskákhoz tartozik, májustól októberig. A talajszinten tartózkodik. Gyengén repül. Tápláléka fűfélékbő kerül ki.


Általános elterjedése:

Angarai. A Palearktikumban Spanyolországtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medence északi elterjedési határát jelzi (Németország és Ausztria néhány lelőhelyéről az utóbbi évtizedekben valószínűen kipusztult).


Elterjedése Magyarországon:

Ritka, lokális előfordulású a Magyar Középhegység néhány pontján. Az Alföldről nem ismeretes.


ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

BNP: Tarcal/27 (Kopasz-h./N, V)

BFNP: Bakony:(Nagyvázsony/N, Hajmáskér/N)

DFNP: Etyeki-dombság (Sóskút/K), Budai-hg./19, 22 (Hármashatár-h./N; 1970-es évek

óta nem gyűjtöttük), Pomáz/N


Állománynagyság:

Faunisztikailag igen értékes, ritka előfordulású; Európában a legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében van.


Veszélyeztető tényezők:

Németországi, ausztriai populáció-részlegeinek az elmúlt évtizedekben való kipusztulása után a Kárpát-medencében is veszélyeztetetté vált: budai és pomázi élőhelyei/populációi az utóbbi 2-3 évtizedben degradálódtak és pusztultak el. Jelenleg erőteljesebb populációja csak a tarcali Kopasz-hegyről ismert. Itt esetlegesen az új szőlőtelepítések csökkentik élőhelyeit


Természetvédelmi kezelés:

Ismert élőhelyein a sztyepplejtök státusának fenntartása indokolt. Szezon-végi kímélő legeltetés aligha árt, mivel ekkorra fejlődését, petézését jórészt befejezi.

A lap eredeti címe: „https://zoology.unideb.hu/orthoptera-wiki/index.php?title=Arcyptera_microptera&oldid=690”