„Acrotylus longipes” változatai közötti eltérés
| 19. sor: | 19. sor: | ||
A hím 17 mm, a nőstény 23 - 24 mm. Rendkívül jól repül, akár 3-4 m magasságig is képes felemelkedni, s ott tartósan repülni. A mediterrán jellegű faj izolált populációi több homokterületünkön (Fenyőfő, Kiskunság: Ágasegyháza, Nyírség: Hajdúsámson környéke) jelennek meg a kedvező, száraz, meleg klímájú években. Sajátos tulajdonsága, hogy éjszakára, s talán — hasonlóan fajtársához, a közönséges önbeásó sáskához (''[[Acrotylus insubricus]] Scopoli, 1786 afrikai-európai, nyugat-ázsiai; afro-európai; geobiont; II; <nowiki>#0400</nowiki>'') — áttelelésre is a laza homokba ássa be magát. Valószínűnek látszik, hogy ez a faj az 50-es évek végéig még terjeszkedett észak-északnyugati irányban. Jelenleg ez a folyamat megfordult, korábbi lelőhelyeiről az utóbbi években nem került elő. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 20000 Ft. |
|||
'''Hosszúlábú önbeásósáska''' |
|||
''Acrotylus longipes'' (Charpcntier, 1845) |
|||
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft. |
|||
'''Leírás, bemutatás:''' |
|||
Karcsú, hosszúszámyú, hosszúlábú sáska. A test színe világos szürke vagy barna színű, általában azonos színű, mint azok a homokos dűnék, ahol él. A hátsó szárnya citromsárga, ritkábban narancssárga. A hátsó lábszára kék. |
|||
Testhossz: ♂ 14-17mm, ♀ 20-24 mm |
|||
Cirpelés: hasonlít az egyik korábbi faj. Napközben cirpel. |
|||
'''A faj ökológiája:''' |
|||
Geo-psammofil, xero-thermofil faj. Homoki kopárosok, parlagok nyílt, futóhomokos foltjain fordul elő, általában 50 % alatti növényzeti borítással. Általában együtt található meg az Acrotylus insubricus, Sphingonotus coerulans és Calliptamus italicus fajokkal. |
|||
Hűvösebb időben a homoktalajba temetkezik. Jól repül, gyakran 10-20 m magasra is felemelkedik. |
|||
A lárvák április-májusban kelnek, a felnőtt egyedek júliusban jelennek meg és csak a petecsomói telelnek át. |
|||
'''Általános elterjedése:''' |
|||
Afro-európai, mediterrán, Közel-Kelet és Afrika. |
|||
'''Elterjedése Magyarországon:''' |
|||
Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő). |
|||
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön). |
|||
BFNP: Fenyőfó/38 D1NP: Budapest(?)/22 |
|||
HNP: Hajdúsámson/N, „Debrecen (Sámsoni dombok)”/44 |
|||
KNP:/40 Ágasegyháza/N, Bócsa/N, Fülöpháza/N, S, Balota-puszta/N, Ásotthalom/N, (Szeged/N, élő példány belvárosi üzlet kirakatában) |
|||
'''Állománynagyság:''' |
|||
Faunisztikailag igen értékes, ritka mediterrán/afrikai homokpusztai faj, amelyet Magyarországról (és Közép-Európából) csak 1957 óta ismerünk. A futóhomokos parlagok indikátor-faja. |
|||
'''Veszélyeztető tényezők:''' |
|||
Legritkább sáska-fajaink közé tartozik. A futóhomokos területek zsugorodása, eltűnése következtében hazai élőhelyei eltűnőben vannak. |
|||
'''Természetvédelmi kezelés:''' |
|||
A faj hazai fennmaradása érdekében kisebb-nagyobb futóhomokos parlagterületek megtartása/fenntartása ajánlott. Ezek a területfoltok egyben más, ritka, kopár-homoki Orthoptera-fajok élőhelyéül is szolgálhatnának. |
|||
A lap 2016. október 6., 14:15-kori változata
#0410
Magyar név: homoki önbeásó sáska
Tudományos név: Acrotylus longipes (Carpentier, 1845)
Elterjedés: afrikai-európai, nyugat-ázsiai
Faunatípus: afrikai-európai
Életforma: geo-pszammobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Acrotylus longipes
Acrotylus longipes
Hosszúlábú önbeásósáska
Acrotylus longipes (Charpcntier, 1845)
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
Leírás, bemutatás:
Karcsú, hosszúszámyú, hosszúlábú sáska. A test színe világos szürke vagy barna színű, általában azonos színű, mint azok a homokos dűnék, ahol él. A hátsó szárnya citromsárga, ritkábban narancssárga. A hátsó lábszára kék.
Testhossz: ♂ 14-17mm, ♀ 20-24 mm
Cirpelés: hasonlít az egyik korábbi faj. Napközben cirpel.
A faj ökológiája:
Geo-psammofil, xero-thermofil faj. Homoki kopárosok, parlagok nyílt, futóhomokos foltjain fordul elő, általában 50 % alatti növényzeti borítással. Általában együtt található meg az Acrotylus insubricus, Sphingonotus coerulans és Calliptamus italicus fajokkal.
Hűvösebb időben a homoktalajba temetkezik. Jól repül, gyakran 10-20 m magasra is felemelkedik.
A lárvák április-májusban kelnek, a felnőtt egyedek júliusban jelennek meg és csak a petecsomói telelnek át.
Általános elterjedése:
Afro-európai, mediterrán, Közel-Kelet és Afrika.
Elterjedése Magyarországon:
Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő).
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
BFNP: Fenyőfó/38 D1NP: Budapest(?)/22
HNP: Hajdúsámson/N, „Debrecen (Sámsoni dombok)”/44
KNP:/40 Ágasegyháza/N, Bócsa/N, Fülöpháza/N, S, Balota-puszta/N, Ásotthalom/N, (Szeged/N, élő példány belvárosi üzlet kirakatában)
Állománynagyság:
Faunisztikailag igen értékes, ritka mediterrán/afrikai homokpusztai faj, amelyet Magyarországról (és Közép-Európából) csak 1957 óta ismerünk. A futóhomokos parlagok indikátor-faja.
Veszélyeztető tényezők:
Legritkább sáska-fajaink közé tartozik. A futóhomokos területek zsugorodása, eltűnése következtében hazai élőhelyei eltűnőben vannak.
Természetvédelmi kezelés:
A faj hazai fennmaradása érdekében kisebb-nagyobb futóhomokos parlagterületek megtartása/fenntartása ajánlott. Ezek a területfoltok egyben más, ritka, kopár-homoki Orthoptera-fajok élőhelyéül is szolgálhatnának.
