„Meconema meridionale” változatai közötti eltérés
| 19. sor: | 19. sor: | ||
| − | Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A |
+ | Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át. Kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas. |
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm |
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm |
||
Hangadás: |
Hangadás: |
||
| − | Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers- |
+ | Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást. |
Élőhely, életmód: |
Élőhely, életmód: |
||
| − | Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, |
+ | Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. |
A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik. |
A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik. |
||
Fenológia: |
Fenológia: |
||
| − | A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora |
+ | A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszal jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva. |
*Megjegyzések:* |
*Megjegyzések:* |
||
| − | + | Az adriato-mediterrán elterjedési területétől (Dél-Franciaországtól) az északi Balkánig, valamint Szicília, Olaszországban az Alpok déli, alacsonyan fekvő részei, Dél-Németország és tovább a Rajna mentén egészen a torkolatáig. A ''Meconema meridionale'' erőteljesen terjed - feltehetően a globális felmelegedés miatt (elérte Schwäbisch Gmünd-öt 2007-ben, Brit-Szigeteket 2001-ben) -, és valószínű, hogy széles körben elterjedt Közép-Európában (Magyarországon első adata 1996-ból) hamarosan legalább 400 m tengerszint feletti magasságig. |
|
A lap 2017. március 6., 10:28-kori változata
Magyar név: déli dobolószöcske
Tudományos név: Meconema meridionale Costa, 1860
Elterjedés: dél-európai, expanzív*
Faunatípus: adriato-mediterrán
Életformatípus: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: ?
Déli dobolószöcske hím
- Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Déli dobolószöcske nőstény
Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át. Kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas.
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm
Hangadás: Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást.
Élőhely, életmód: Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik.
Fenológia: A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszal jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva.
- Megjegyzések:*
Az adriato-mediterrán elterjedési területétől (Dél-Franciaországtól) az északi Balkánig, valamint Szicília, Olaszországban az Alpok déli, alacsonyan fekvő részei, Dél-Németország és tovább a Rajna mentén egészen a torkolatáig. A Meconema meridionale erőteljesen terjed - feltehetően a globális felmelegedés miatt (elérte Schwäbisch Gmünd-öt 2007-ben, Brit-Szigeteket 2001-ben) -, és valószínű, hogy széles körben elterjedt Közép-Európában (Magyarországon első adata 1996-ból) hamarosan legalább 400 m tengerszint feletti magasságig.
