Tettigonioidea

Innen: orthoptera-wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Stefan (vitalap | szerkesztései) 2018. április 21., 14:48-kor történt szerkesztése után volt.


Szöcskefélék családsorozata — Superfamilia: Tettigonioidea (K.H. 74. és 75. ábra, 137.o.)


1. Az 1. és 2. lábfej-íz oldalt barázdált (74/a)

3

– Az 1. és 2. lábfej-íz oldalt sima (74/b).

Lomhaszöcskék családja — Familia: Phaneropteridae

7


3. A hátsó lábszáron felül, a disztális vég külső szélén nincs végtüske (74/c)

4


– A hátsó lábszáron felül, a disztális vég külső szélén van végtüske (74/d)

5


4. A hátsó lábszáron felül csak belül van egy végtüske, a comb tüske nélküli; a hátsó combon alul legfeljebb egészen apró tüskék vannak; a test vaskos; max. 30 mm hosszú, az előhát nyereg alakú. Egyetlen hazai faj: a fedőszárnyak színe rozsdavörös vagy rozsdássárga egész a barnássárgáig; oldalt néha fehér perem van rajtuk. Közép- és Dél-európai, pontomediterrán, thamnobiont.

Nyergesszöcskék családja — Familia: Ephippigeridae
Nyerges szöcske — Ephippiger ephippiger (Fieber 1784)


– A hátsó lábszárak belül fent is végtüske nélküliek, a comb (különösen az első és középső) tüskés. Az előmellen két tüskeszerű nyúlvány van. A test karcsú, 60-70 mm hosszú; az előhát nem nyereg alakú. Egyetlen hazai faj: zöld vagy barna, ritkábban a potroh mintázott. 61-67 mm, a leghosszabb rovarunk! Ritka, zavartalanabb sztyeplejtőkön. Csak nősténye van, szűznemzéssel (parthenogenezis) szaporodik. Euro-szibériai, kis-ázsiai, északmediterrrán-policentrikus, chorto-thamniobiont. Védett, Vöröskönyv-es, Berni konvenció-s.

Fűrészlábú szöcskék családja — Familia: Sagidae


Fűrészlábú szöcske — Saga pedo (Pallas 1771)


5. Az első lábszáron nem nyílt a hallószerv, azt egy keskeny rés takarja el (74/e).

6


– Az első lábszáron nyílt, ovális hallószerv van (74/f).

Doboló szöcskék családja — Familia: Meconemidae


6. Az első lábszárakon felül, kívül nincs végtüske (75/a)

Kúpfejű szöcskék családja — Familia: Conocephalidae


– Az első lábszárakon felül, kívül van végtüske (75/b)

Fürge szöcskék családja —Familia: Tettigoniidae


Lomhaszöcskék családja — Familia: Phaneropteridae


7. A fedőszárnyak nem nyúlnak túl a potrohon, ennél rövidebbek vagy elcsökevényesedtek.

8


– A fedőszárnyak túlnyúlnak a potrohon. Phaneroptera

12

8. A fejtető legfeljebb másfélszer szélesebb az első csápíznél; többnyire keskenyebb annál.

9


— A fejtető kétszer olyan széles, mint az első csápíz. A csáp rövidebb a test hosszánál. Az első comb rövidebb az előhát hosszánál; az eléső lábszár erőteljes tüskékkel, a lábszártő nem vastagodott. Színezete zöldtől feketéig variál; 24-42 mm. Hegyi és síksági réteken fordul elő. Közép- és Délkelet-európai, pontomediterrán, chortobiont. Védett.

Fogasfarkú szöcske — Polysarcus denticauda (Charpentier 1825)


9. Az előhát utolsó keresztbarázdája (amely oldalról jobban látható, mint felülről) a közép mögött van; a fedőszárnyak legalább félig szabadok (nem takarja az előhát).
10


— Az előhát utolsó keresztbarázdája a közép előtt van; az előhát a fedőszárnyakat sokszor felükön túl eltakarja, a nőstényeknél legfeljebb 1-2 mm-re nyúlnak ki.
Poecilimon


10. A hímek cercusai egyenletesen vagy csak az utolsó harmadban behajlók, vagy egyenesek. A tojócső alsó széle enyhén sarló alakú, vagy fokozatosan és egyenletesen görbülő.
11


– A hímek cercusai S-alakuan hajlottak (76/a); a tojócső a tövétől egyenes, az utolsó harmada felfelé hajlik, és ott fogazott (76/b).


11. A hím cercusai egyenesek, vagy a csúcsuk hajlott horogszerűen, vagy csak az utolsó harmadban (76/c); a tojócső széles, enyhén sarlószerűen hajlított, igen finoman, alig láthatóan fogazott (76/d). Leptophyes
13


– A hím cercusai egyenletesen hajlók (76/e); a tojócső egyenletesen és fokozatosan hajló (76/f), csúcsán alul és felül fűrészes.


12. A fedőszárnyak alig érik el a hátsó comb térdét; az előhát oldallemezei valamivel hosszabbak a magasságuknál; a hímek subgenitális lemeze mélyen behasított, csúcsán kiszélesedő; hosszú széles, kívül hegyes lemezekkel (78/a), a nőstényeké tompa háromszögű. A hímek cercusai a csúcsi félben kissé megvastagodnak és összenyomottak (78/b); a tojócső sarló alakú, alsó széle majdnem derékszögben hajlik (78/c).14-20 mm. Tisztások, erdőszélek, kertek bokrain gyakori. Euro-szibériai, szibériai-policentrikus, thamnobiont.

Zöld röpülő szöcske — Phaneroptera falcata (Poda 1761)


– A fedőszárnyak jelentősen túlnyúlnak a hátsó combon; az előhát oldallemezei valamivel magasabbak a szélességüknél; a hímek subgenitalis lemeze enyhén háromszögű, a csúcs felé keskenyedő; bordázott, rövid, háromszögű lebenyei vannak (78/d). A nőstényeké hegyes háromszögű; a hímek cercusai hosszúak és vékonyak, a csúcsi félben nem vastagodnak meg (78/e); a tojócső sarlóalakú, az alsó széle egyenletesen görbül (78/f). 12-18 mm. Napos lejtők bokrain, szórványosan. Dél-európai, holomediterrán, thamnobiont. (Syn.: Ph. quadripunctata)

Négypontos röpülő szöcske — Phaneroptera nana Fieber 1853


13. Az előhát rövid, nem nyúlik túl a középháton; a fedőszárnyak csaknem teljesen szabadok A hímek szubgenitalis lemeze hosszú, hátul vágott (79/b). A hímek cercusai a csúcson majdnem ívben hajlottak, vékonyak; a tojócső keskeny, 2.5-ször olyan hosszú, mint az előhát. Európai, ponto-kászpi, thamnobiont.

Pontozott virágszöcske — Leptophyes punctatissima Bosc 1972


– Az előhát egészen a középhát végéig ér. A hímek fedőszárnyai félig, a nőstényeké egészen el vannak takarva.
14


14. A fejcsúcs barázdált. Az előhát a hátulsó felében felhajló. A hímek szárnyán egy fekete folt van, cercusaik közepükön hirtelen befűzöttek és összenyomottak. Közép- és Kelet-európai, dacikus, thamnobiont. Védett.


– A fejcsúcs barázda nélküli.
15


15. Zöld, sűrű rozsdavörös pöttyökkel, az előhát alsó szegélyétöl kiindulva mindkét oldalon egy fehér hosszanti sáv húzódik a potroh közepéig, vagy a végéig; a fedőszárnyak egyszínű rozsdavörösek, legfeljebb a hímeknél barna folttal. A tojócső 5-6 mm. A hímek cercusa egyenes. 8-11 mm. Zavartalanabb réteken, erdőszéleken elterjedt. Európai, pontomediterrán, thamnobiont.

Közönséges virágszöcske — Leptophyes albovittata (Kollar 1833)


– Zöld; gyéren pöttyözött, nincs fehér hosszanti sáv a potroh két oldalán; a hímek fedőszárnyain két fekete csík van, a nőstényeknél fekete folt. A tojócső 7-8 mm. A hímek cercusa a legvégén felgörbült és lapított. 12-15 mm. A Dunántúl hegy- és dombvidékein szórványosan. Közép-európai, extra-mediterrán, thamnobiont.

Sárgászöld virágszöcske — Leptophyes bosci Brunner v. W. 1878