Acrotylus insubricus
Magyar név: Önbeásósáska
Tudományos név: Acrotylus insubricus (Scopoli,1786)
Elterjedés: Afrika, Közép- és Dél-Európa, Nyugat-Ázsia
Faunatípus: afro-európai
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Arcotylus insubricus
Arcotylus insubricus
https://sv.wikipedia.org/wiki/Acrotylus_insubricus
https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos
Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test helyeként erősen szőrözött. A pronotum kissé domború, hátrafelé ellaposodó, hátsó szélén lekerekített, az elülső része (prozóna) érdes. Oldallebenyein sötétbarna folt és világos pont van. A fedőszárnyak keskenyek, tövüknél barnák, az első negyedben világos szalaggal, a csúcsuk felé üvegszerűek. A hátsó szárny többnyire pirosa-rózsaszín az alapnál, kivételesen sárga, szélén barna sarló alakú szalaggal. A hátulsó comb viszonylag karcsú, fekete vagy 3 nagyobb fekete folttal. A hátulsó lábszár általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét a térdízület is.
Testméret: ♂ 12-18 mm | ♀ 17 -24 mm
Cirpelés: Párosodás előtt a hímek látszólagosan mozgatják hátsó lábaikat a szárnyaik felett. Az Oedipoda fajokkal ellentétben a hátsó lábak a hátsó lábszárakkal is távol vannak a testtől.
Elterjedés: A Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger medencéjében (szigeteken is), Délnyugat- és Észak-Afrika (Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros), Közép-Európában a Kárpát-medencében, innen kelet felé egészen Délnyugat-Ázsiáig.
Élőhely, életmód: Erősen xerotherm. Élőhelyei nyílt terepi foltok, némi nedvességgel: sziklagyepek, dolomit törmeléklejtők, nyílt homok pusztagyepek, homokdűnék, de utak mentén, vasúti töltések bazaltzúzalékában is. Síkságoktól akár 2200 m-ig. A laza törmelékbe éjszakára, illetve áttelelésre is, beássa magát. Növényevő, de nem csak füveket, hanem kétszikű lágyszárúakat és alkalmilag mohákat is fogyaszt.
Fenológia: Imágó alakban telel, ezért koratavasszal (március) petéznek a laza talajba. A peték rövid nyugalmi időszak után július-augusztus fordulóján kelnek, majd szeptemberben válnak imágóvá.
