Stenobothrus crassipes
#0490 0491
Magyar név: Szárnyatlan rétisáska
Tudományos név: Stenobothrus crassipes (Carpentier, 1845)
Elterjedés: délkelet-európai
Faunatípus: pontomediterrán
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
http://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-crassipes
https://www.inaturalist.org/taxa/555660-Stenobothrus-crassipes/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_crassipes_en.html
Leírás: A Stenobothrus crassipes a legkisebb sáska Közép-Európában. Alapszíne olajbarna, néha oldalt zöld, sok árnyalattal, a test felső oldala mindig barna.A fejtetőn és az pronotumon világos hosszanti csíkok lehetnek, csak kissé íveltek befelé, és a pronotumon sötét alapon futnak. A legszembetűnőbb jellemzője a rövid első szárny. A hímeknél a potroh közepét érik el, a nőstényeknél pikkelyszerűek. A széles media-mező eléri a szárnycsúcsot, és csak néhány keresztirányú ere van. A hátsó szárnyak mindkét nemnél csak félig olyan hosszúak, mint a mellsők. Ritkán előfordulnak hosszú szárnyú egyedek, ezek képesek repülni.
Testméret: ♂ 10-12 mm | ♀ 13-16 mm
Cirpelés: A Stenobothrus crassipes nagyon csendes spontán dala sűrű, 1,5-3 s tartós merrimentből áll, amelyet nagyobb időközönként továbbítanak. A versek csendben kezdődnek, és a végső pillanat előtt elérik a maximális hangerőt. A rivális ének is jóval rövidebb, de hasonló hangvételű versekben. Az élőhelyen nagyon nehéz megtalálni a Stenobothrus crassipes-t, mivel az ének csak 3-5 m széles, és általában olyan fajok, mint a Gampsocleis glabra vagy a Bicolorana bicolor.
Elterjedés:
Élőhely: sáska mind az alföldi, mind pedig a hegyvidéki félszáraz, sztyepp-jellegű társulások jellemző állata. Helyenként nagyobb tömegben is előfordulhat, és akkor az adott egyenesszárnyú együttes vezérfajává is válhat.