Platycleis affinis

#0140

Magyar név: Szürke rétiszöcske

Tudományos név: Paltycleis affinis Fieber, 1853

Elterjedés: dél- és kelet-európai

Faunatípus: ponto-káspi

Életforma: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: III

16 - 22 mm. Igazi melegkedvelő faj, alföldperemi, domb és hegyvidéki száraz, meleg gyepekben, ahol viszonylag gyér a növényzet, bukkanhatunk rá, de sohasem gyakori. Szívesebben tartózkodik a nyíltabb területeken, ellentétben alföldi elterjedésű rokonával, a gyakori rétiszöcskével (Platycleis affinis Fieber, 1853; dél- és kelet-európai; ponto-káspi; thamnobiont; III; #0140), amely inkább a nyílt puszták zártabb növényzeti foltjaiban húzódik meg. Vegyes táplálkozásúak, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyasztanak. Ha megzavarják, hosszú, lapos ugrásokkal menekülnek, miközben szárnyukkal segítve nagyobb távolságokra is elvitorláznak. A szürke rétiszöcske nappal és éjszaka is énekel. A nappali ének nagyon gyors ritmusú az éjszakai jóval lassabb, de a két ének finomszerkezete nagyon hasonló csak az előadás sebessége okozza a különböző hangzást. Az, hogy az ének gyorsaságában ilyen nagy különbség van, valószínűleg a napszakok hőmérséklet különbségéből adódik. Az egyenesszárnyúakra ugyanis általában jellemző, hogy a ciripelő mozgásokért felelős ideg-izomműködés sebessége erősen hőmérsékletfüggő: alacsonyabb hőmérsékleten lassabb.