Calliptamus barbarus
#0330
Magyar név: Homoki olaszsáska (barbársáska)
Tudományos név: Calliptamus barbarus (Costa, 1836)
Elterjedés: dél-európai, észak-afrikai, kisázsiai
Faunatípus: irano-turkesztáni
Életforma: geo-pszammobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
Calliptamus barbarus nőstény
Calliptamus barbarus hím
http://www.orthoptera.ch/arten/item/calliptamus-barbarus-barbarus?category_id=128
Leírás, bemutatás:
Nagymértékben hasonlít az olasz sáskához, de a hátsó comb belső oldalán lévő fekete folt(ok) kiterjedtebbek. A hím subgenitalis lemeze hátul lekerekített, az elkeskenyedő végű első szárnyak nem érnek túl, vagy alig a harmadik térden. A hátulsó szárnyak tövüknél erős rózsaszíntől bordóig színezettek. A hátsó lábszár kívül sárga, belül rózsaszín.
Cirpelés: nem cirpel a faj. Helyette a harmadik láb színes lábszáraival integető mozgásokkal kommunikálnak, elsősorban a hímek.
Testhossz: ♂ 13 - 16 mm, ♀ 20 - 25 mm
A faj ökológiája:
Geo-psammobiont, xerofil. Mind a természetes, mind a természetközeli, nem zárt, alföldi homoki gyepekben eléggé általános előfordulású, helyenként gyakori. Kopár homoki parlagokon is megél.
Talajszinten tartózkodik; kétszíkűeket is fogyaszt. Imágói június végétől októberig találhatók.
Általános elterjedése:
Irano-turkesztáni; az európai és az ázsiai mediterrán terület, Észak-Afrikától Belső-Azsiáig. Areájának legészakibb részét a Kárpát-medencében éri el.
Elterjedése Magyarországon:
Főként a Duna-Tisza-közi homok-területeken és néhány kisalföldi, nyírségi homokterületen is.
Állománynagyság:
A hazai Orthoptera-fauna "déli" eleme, amely areájának legészakibb részét jelenti. A Duna-Tisza-közén helyenként gyakori.
Veszélyeztető tényezők:
Fő elterjedési területe a Duna-Tisza-köze, ahol esetenként az együttes domináns fajaként is számottevő. A perifériális, illetve kis kiterjedésű homok-területeken viszont alárendelt jelentőségű, és e területeken lokálisan veszélyeztetetté is válhat.
Természetvédelmi kezelés:
Elterjedtsége és helyenként gyakori volta miatt védelmi beavatkozást nem igényel. Kis kiterjedésű homokfoltokon való megtartására egyedi (helyi) intézkedést lehet kialakítani.
