Celes variabilis
Magyar név: Szerecsen- vagy változósáska
Tudományos név: Celes variábilis (Pallas, 1771)
Elterjedés: Európa, Ázsia
Faunatípus: policentrikus
Életforma: geo-chortobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
Celes variabilis nőstény
Celes variabilis hím
Celes variabilis - piros
https://www.inaturalist.org/taxa/739270-Celes-variabilis/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/celes-variabilis
Leírás, bemutatás:
Zömök, testfelülete durva. Hátsó szárnya vörös, ritkábban kék, csúcsán fustösbama. A test színe változó: fekete, barna vagy szürke. A középgerincet az előtoron keresztirányú horony vágja be. A hátsó lábszár fekete vagy szürke.
Testhossz:: ♂ 17-19mm, ♀ 24-31mm.
Cirpelés: a cirpelése rövid echeme-kből áll, csak napfényben cirpel.
A faj ökológiája:
Szárazságtűrő és melegkedvelő faj, geo-chortobiont. Főképpen nyíltabb homokpusztán, szórványosabban szikes pusztákon és alacsonyabb (dolomit) dombok kopáros lejtőm él.
Talajszinten tartózkodik; felzavarva 5-10 m-es repülésekkel menekül. Száraz legelőkön folyó legeltetés különösebben nem zavarja.
Az imágók júliusban jelennek meg; pete alakban telel át. A lárvák áprilisban kelnek.
Általános elterjedése:
Palearktikus policentrikus, Spanyolországtól Közép-Ázsiáig, de Európában a Kárpát-medencétől alig fordul elő északabbra.
Elterjedése Magyarországon:
Alföldi homokos, szikes területeken egyaránt, de szórványosan. Az alföldeket környező dombokon csak elvétve fordul elő.
Állománynagyság
A hazai fauna állatföldrajzilag értékes tagja, lokális, szórványos előfordulású. Európában a legészakibb jelentősebb előfordulása a Kárpát-medencében van.
Nemzeti parkjaink alföldi területein erőteljes populációja él. Az Alföldet környező dombvidék kopáros élőhelyein igen szórványos.
Veszélyeztető tényezők:
Nemzeti parkjaink alföldi területein általánosan, bár lokálisan fordul elő. A jelenlegi föld/táj-használat biztosítja fennmaradását.
Természetvédelmi kezelés:
Nem igényel beavatkozást, mert az esetleges lokális zavarást (túlzott taposás, legeltetés, stb.) az imágók jelentékeny mozgási aktivitása ellensúlyozza. A tájhasználat megváltoztatása (pl. felszántás, erdősítés) viszont helyi visszaszorulásához, sőt eltűnéséhez vezethet.
