Tettigonioidea
Szöcskefélék családsorozata — Superfamilia: Tettigonioidea (K.H. 74. és 75. ábra, 137.o.)
1. Az 1. és 2. lábfej-íz oldalt barázdált (74/a).3
- Az 1. és 2. lábfej-íz oldalt sima (74/b).
Lomhaszöcskék családja — Familia: Phaneropteridae7
3. A hátsó lábszáron felül, a disztális vég külső szélén nincs végtüske (74/c).4
-A hátsó lábszáron felül, a disztális vég külső szélén van végtüske (74/d).5
4. A hátsó lábszáron felül csak belül van egy végtüske, a comb tüske nélküli; a hátsó combon alul legfeljebb egészen apró tüskék vannak; a test vaskos; max. 30 mm hosszú, az előhát nyereg alakú. Egyetlen hazai faj: a fedőszárnyak színe rozsdavörös vagy rozsdássárga egész a barnássárgáig; oldalt néha fehér perem van rajtuk. Közép- és Dél-európai, pontomediterrán, thamnobiont.
Nyergesszöcskék családja — Familia: Ephippigeridae
-A hátsó lábszárak belül fent is végtüske nélküliek, a comb (különösen az első és középső) tüskés. Az előmellen két tüskeszerű nyúlvány van. A test karcsú, 60-70 mm hosszú; az előhát nem nyereg alakú. Egyetlen hazai faj: zöld vagy barna, ritkábban a potroh mintázott. 61-67 mm, a leghosszabb rovarunk! Ritka, zavartalanabb sztyeplejtőkön. Csak nősténye van, szűznemzéssel (parthenogenezis) szaporodik. Euro-szibériai, kis-ázsiai, északmediterrrán-policentrikus, chorto-thamniobiont. Védett, Vöröskönyv-es, Berni konvenció-s.
5Az első lábszáron nem nyílt a hallószerv, azt egy keskeny rés takarja el (74/e).6
-Az első lábszáron nyílt, ovális hallószerv van (74/f).
Doboló szöcskék családja — Familia: Meconemidaew
6Az első lábszárakon felül, kívül nincs végtüske (75/a)
Kúpfejű szöcskék családja — Familia: Conocephalidaey
-Az első lábszárakon felül, kívül van végtüske (75/b)
Fürge szöcskék családja —Familia: Tettigoniidaez
7A fedőszárnyak nem nyúlnak túl a potrohon, ennél rövidebbek vagy elcsökevényesedtek.8
- A fedőszárnyak túlnyúlnak a potrohon. Phaneroptera12
8A fejtető legfeljebb másfélszer szélesebb az első csápíznél; többnyire keskenyebb annál.9
-A fejtető kétszer olyan széles, mint az első csápíz. A csáp rövidebb a test hosszánál. Az első comb rövidebb az előhát hosszánál; az eléső lábszár erőteljes tüskékkel, a lábszártő nem vastagodott. Színezete zöldtől feketéig variál; 24-42 mm. Hegyi és síksági réteken fordul elő. Közép- és Délkelet-európai, pontomediterrán, chortobiont. Védett.
9Az előhát utolsó keresztbarázdája (amely oldalról jobban látható, mint felülről) a közép mögött van; a fedőszárnyak legalább félig szabadok (nem takarja az előhát).10
-Az előhát utolsó keresztbarázdája a közép előtt van; az előhát a fedőszárnyakat sokszor felükön túl eltakarja, a nőstényeknél legfeljebb 1-2 mm-re nyúlnak ki. Poecilimonv
10A hímek cercusai egyenletesen vagy csak az utolsó harmadban behajlók, vagy egyenesek. A tojócső alsó széle enyhén sarló alakú, vagy fokozatosan és egyenletesen görbülő.11
-A hímek cercusai S-alakuan hajlottak (76/a); a tojócső a tövétől egyenes, az utolsó harmada felfelé hajlik, és ott fogazott (76/b). Barbitistesu
11A hím cercusai egyenesek, vagy a csúcsuk hajlott horogszerűen, vagy csak az utolsó harmadban (76/c); a tojócső széles, enyhén sarlószerűen hajlított, igen finoman, alig láthatóan fogazott (76/d). Leptophyes13
-A hím cercusai egyenletesen hajlók (76/e); a tojócső egyenletesen és fokozatosan hajló (76/f), csúcsán alul és felül fűrészes. Isophya16
12A fedőszárnyak alig érik el a hátsó comb térdét; az előhát oldallemezei valamivel hosszabbak a magasságuknál; a hímek subgenitális lemeze mélyen behasított, csúcsán kiszélesedő; hosszú széles, kívül hegyes lemezekkel (78/a), a nőstényeké tompa háromszögű. A hímek cercusai a csúcsi félben kissé megvastagodnak és összenyomottak (78/b); a tojócső sarló alakú, alsó széle majdnem derékszögben hajlik (78/c).14-20 mm. Tisztások, erdőszélek, kertek bokrain gyakori. Euro-szibériai, szibériai-policentrikus, thamnobiont.
-A fedőszárnyak jelentősen túlnyúlnak a hátsó combon; az előhát oldallemezei valamivel magasabbak a szélességüknél; a hímek subgenitalis lemeze enyhén háromszögű, a csúcs felé keskenyedő; bordázott, rövid, háromszögű lebenyei vannak (78/d). A nőstényeké hegyes háromszögű; a hímek cercusai hosszúak és vékonyak, a csúcsi félben nem vastagodnak meg (78/e); a tojócső sarlóalakú, az alsó széle egyenletesen görbül (78/f). 12-18 mm. Napos lejtők bokrain, szórványosan. Dél-európai, holomediterrán, thamnobiont. (Syn.: Ph. quadripunctata)
13Az előhát rövid, nem nyúlik túl a középháton; a fedőszárnyak csaknem teljesen szabadok A hímek szubgenitalis lemeze hosszú, hátul vágott (79/b). A hímek cercusai a csúcson majdnem ívben hajlottak, vékonyak; a tojócső keskeny, 2.5-ször olyan hosszú, mint az előhát. Európai, ponto-kászpi, thamnobiont.
-Az előhát egészen a középhát végéig ér. A hímek fedőszárnyai félig, a nőstényeké egészen el vannak takarva.14
14A fejcsúcs barázdált. Az előhát a hátulsó felében felhajló. A hímek szárnyán egy fekete folt van, cercusaik közepükön hirtelen befűzöttek és összenyomottak. Közép- és Kelet-európai, dacikus, thamnobiont. Védett.
-A fejcsúcs barázda nélküli.15
15Zöld, sűrű rozsdavörös pöttyökkel, az előhát alsó szegélyétöl kiindulva mindkét oldalon egy fehér hosszanti sáv húzódik a potroh közepéig, vagy a végéig; a fedőszárnyak egyszínű rozsdavörösek, legfeljebb a hímeknél barna folttal. A tojócső 5-6 mm. A hímek cercusa egyenes. 8-11 mm. Zavartalanabb réteken, erdőszéleken elterjedt. Európai, pontomediterrán, thamnobiont.
-Zöld; gyéren pöttyözött, nincs fehér hosszanti sáv a potroh két oldalán; a hímek fedőszárnyain két fekete csík van, a nőstényeknél fekete folt. A tojócső 7-8 mm. A hímek cercusa a legvégén felgörbült és lapított. 12-15 mm. A Dunántúl hegy- és dombvidékein szórványosan. Közép-európai, extra-mediterrán, thamnobiont.
