Poecilimon fussi

Magyar név: fuss pókszöcskéje

Tudományos név: Poecilimon fussii Brunner von Wattenwyl, 1878

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.

• Példa.jpg

  Képaláírás1

• Példa.jpg

  Képaláírás2

Leírás, bemutatás:

A test zöld vagy sárga, hátukpn egy sötét csík, a hason és a sok kis sötét vagy rozsdás folt. A barna előtérbe a szárnyak fehér kerettel. Ritkán találkozhatunk szép számú, narancs vagy barna színű, piros és fehér csíkokkal. Az elülső szárnyak nagyon kicsik, alig nyúlik ki a torhát alól, általában zöld, sárga vagy barna. A hím cerkuszai barnák vagy vörösek és a disztális végen kis éles fogak vannak. A tojócső enyhén ívelt, a végén gyengén fogazott.

Testhossz: ♂ 14-16 mm, ♂ 15-18 mm, a tojócső 6-7mm.

Cirpelés: az egész nap folyamán halható ének rövid, alacsony intenzitású szótagokból áll.

A faj ökológiája:

Leguminosa-fajokat tartalmazó mezofil gyepekben, cserjés erdőszegélyekben fordul elő.

A gyepszint lakója. Kétszikű növényekkel táplálkozik. Az imágók június-júliusban jelennek meg és akár szeptember végéig is előfordulhat. A lárvák március-áprilistól kelnek. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes.

Általános elterjedése: É-Balkán, a Kárpát-medencében főleg Erdély.

Elterjedése Magyarországon: Nagyon szórványosan, többnyire kis élőhely-foltokon fordul elő a Magyar Középhegység elődombjain. Az Alföldről nem ismeretes.

ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön): ANP: Jósvafó/26

BNP: Bükkszentlászló/N

DDNP: Mecsek (Pécsvárad/N), Villányi-hg./l3 (Villány/N)

DINP: Budai-hg./19, 22 (Budapest: Hármashatár-h./N)

Állománynagyság: Faunisztikailag értékes, csak néhány hazai lelőhelyről ismert, ritka szöcske.

Veszélyeztető tényezők: Korlátozott, lokális előfordulása miatt fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avarégetés, kaszálás) elől - kis vagilitása, folytán - nem, vagy alig tud kitérni.

Természetvédelmi kezelés: Élőhelyein a terület szelektív (tehát az említett növényzeti foltok - kaszálásból való - kihagyásos), illetve késői (tehát július közepe utáni) kaszálásával jelentékenyen kímélhetjük helyi állományát. Féltettebb állományainak területén a március-áprilisi avartüzek mindenképpen megakadályozandók.