Poecilimon intermedius
Keleti pókszöcske
Poecilimon intermedius (Fieber,1853)
Magyar név:
Tudományos név:
Elterjedés:
Faunatípus:
Életforma:
Természetvédelmi értékszám:
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Képaláírás1
Képaláírás2
Leírás, bemutatás:
Zöld, barnás pöttyökkel, de lehetnek feketésbarna fűrészfog szerű mintázatok a hátoldalon. A rövid szárnyfedő- csonk ki sem látszik a torhát alól. A tojócső az alsó szélén egyenes, végén felhajló
Testhossz: ♂ 12,5-13, ♂ 14-20, tojócső 7-8,5 mm.
A faj ökológiája:
Mezofil réteken, erdei tisztás. (A kevés előfordulási adat miatt pontosabb hazai élőhelyi kívánalmai nem ismeretesek.)
A gyepszint lakója. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes. Magyarországon hímje nem ismeretes. Imágói július – szeptember hónapokban fordulnak elő.
Általános elterjedése:
Palearktikus areája Európában erősen összeszűkül és Csehországon nem ér túl Ny felé. Közép-Európában is csak néhány lelőhelyről ismeretes. Erdélyben gyakoribb.
Elterjedése Magyarországon:
ÉK-Magyarország, Mecsek-hegység, Sajó-völgy.
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön): ANP: Jósvafő/26
BNP: Sajó-völgy (Garai Adrién szóbeli közlése)
DDNP: Mecsek (Cserkút/N), Dunaföldvár/S
Állománynagyság:
Egyik igen ritka szöcskefajunk, eddig csupán néhány nőstény példányt gyűjtöttek.
Veszélyeztető tényezők:
Fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avarégetés, kaszálás) elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. Baranyai élőhelye (a cserkuti vasútállomás közelében) - az ottani építkezés folytán - valószínűleg tönkrement, a jósvafői lelőhelyéről újabban nem került elő. Korábbi lelőhelyein intenzív kutatása lenne indokolt.
Természetvédelmi kezelés:
Aligha adható a még nem elégséges élőhelyi információk miatt.
