Arcyptera fusca
#0620 0621
Magyar név: szép hegyisáska
Tudományos név: Arcyptera fusca (Pallas, 1773)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Arcyptera fusca hím
Arcyptera fusca nőstény
http://www.orthoptera.ch/arten/item/arcyptera-arcyptera-fusca
Szép hegyisásáka
Arcyptera fusca (Pallas, 1773)
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Leírás, bemutatás:
Közepesen nagy, változóan tarka, sárgástól olajzöldig. Az előtor okkersárga, bársonyosan barna hosszanti sávokkal. Oldalélei középtájon enyhén befelé hajlnak. A nőstény szárnya rendszerint rövid, a himeké túlér a potrohcsúcson, füstös. A lábszárak, különösen a 3. lábpáré, élénk pirosak. Repülés közben – különösen a felriasztott állatoknál - jellegzetes surrogás hallható.
Testhossz: ♂ 22-30 mm, ♀ 29-42 mm
Cirpelés: A hím jellegzetes, jól hallható cirpelése a hátsó láb szárnyak fölé emelésével zárul.
A faj ökológiája:
Chorthobiont, mezo-xerofil. Üde hegyi rétek, nagyobb erdei tisztások (általában 500 -700 m fölött).
Tartózkodási helye, rendszerint a gyepszint alsó részében, illetve a talajszinten van. Viszonylag korai faj – az imágók június végétől október végéig figyelhetők meg.Petéiket nyílt homokos, földes és agyagos talaj foltokon a talajba rakja. A peték valószínűleg több évig nyugalomban lehetnek. Ezért a népesség nagysága nagymértékben változhat. Ideális körülmények között, enyhe téllel és száraz nyarakkal, még tömeges előfordulása is lehetséges.
Általános elterjedése:
Palearktikus, angarai; Spanyolországtól (Pireneusok) Belső-Ázsiáig előfordul.
Elterjedése Magyarországon:
Az Északi-középhegységben, 600-700 m fölött fordul elő.
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
ANP: Aggtelek/26, Jósvafo/26
BNP:Bükk-hegység/25(többközelebbi lelőhely), Mátra?, Zempléni-hg./27
(Háromhuta, Regéc)
DINP: Börzsöny/19 (Királyrét/N), Visegrádi-hegység/l 9 (Dobogókő?, innen feltehetően kipusztult, utoljára az 1960-as években gyűjtöttük).
Állománynagyság:
Bár nagy areájú - nálunk egyik legszebb színezetű - sáska, azonban Magyarországon ritkává teszi magasabban fekvő, üde hegyi rétekhez való kötöttsége.
Veszélyeztető tényezők:
Eddig pontosabban fel nem tárt ok(ok) folytán (a kaszálók felhagyása, bokrosodása, az utóbbi meleg, száraz évek hatására visszahúzódóban van kelet felé) magyarországi populációi lokálisan csökkenni látszanak (Aggteleki Karszt, Bükk hegység). A Visegrádi-hegységben lévő Dobogókőn nagy valószínűség szerint az üdülőfalu létesítése folytán semmisültek meg élőhelyei.
Természetvédelmi kezelés:
Értékesebb lelőhelyein a szukcesszió (fel-erdősödés) meggátlása, a hegyi rétek kaszálásának részleges visszaállítása indokoltnak tűnik, de ez még további vizsgálat tárgyát képezi.
