Oedaleus decorus
#0370
Magyar név: szalagos sáska
Tudományos név: Oedaleus decorus (Germar, 1826)
Elterjedés: európai-ázsiai
Faunatípus: policentrikus
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Oedaleus decorus nőstény
Oedaleus decorus nőstény
Oedaleus decorus hím
http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedaleus-decorus
Leírás: Fűzöld, vagy szalmasárga, ritkán szürkés, kiterjedt barna feketésbarna foltokkal. Az előtorhát középéle erősen kiemelkedik és kissé ívelt. Jellemző a négy fehér vonal a pronotumon, mintegy X-alakú rajzolatot adva. Sárgás tónusú szárnyfedőit, amelyek túlnyúlnak a hátsó térden,két-három keresztben futó, széles, sötét sáv díszíti, átlátszó, sárgás-zöldes hátulsó szárnyán pedig széles, feketés harántszalag van. A hátsó combok alsó éle és a lábszár alsó része sárgás-vöröses
Testméret: ♂ 18-24 mm | ♀ 25-38 mm
Cirpelés: Az Oedaleus decorus repülve közepes zörgést hallat. Ugrás esetén általában nem keletkezik zaj. Az azonos nemű kapcsolatokban puha, zümmögő hangokat hallanak riválizáló hangként. Amikor a hímek egy leszállt nőstényt látnak, gyorsan futnak az irányukban, és újra és újra generálják az udvarló hangokat. Ez szabálytalan időközönként 0,5-1,1 s tartó hangokból áll. A párzás előtt rövid, tisztább hangok keletkeznek.
Elterjedés: Az elterjedési területe Észak-Afrikától és Spanyolországtól Franciaországon és Kelet-Európán át a közép-ázsiai régióig terjed. Európában a fő elterjedési területe a Földközi-tenger térségében van. A legészakibb előfordulásai Párizstól délre találhatók. Svájcban a faj csak néhány helyen található a Valaisban 500-1700 m közötti magasságban.
Élőhely, életmód: Száraz, kopáros élőhelyeken (homokpuszták, száraz szikespuszták, délies kitettségű, köves lejtősztyepek, ruderáliák) szórványosan fordul elő. Fontos, hogy nagy mennyiségű növényzetmentes terület gyorsan felmelegedjen. Mind a hímek, mind pedig a nőstények igen jól repülnek.
Fenológia:
