Aiolopus thalassinus
#0420
Magyar név: tenger-zöld sáska
Tudományos név: Aiolopus thalassinus (Fabricius, 1781)
Elterjedés: kozmopolita
Faunatípus: policentrikus
Életforma: geo-chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Aiolopus_thalassinus nőstény
Aiolopus_thalassinus hím
http://www.orthoptera.ch/arten/item/aiolopus-thalassinus-thalassinus
A hím 15 - 19, a nőstény 26 - 30 mm. Kecses, nyúlánk faj. Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. A hátsó szárny átlátszó, zöldessárgán árnyalt, a csúcsán enyhén barna. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet.
Leírás: Az Aiolopus thalassinus karcsú és gyakran zöldes színű. Különösen a férfiaknál nagyon gyakori a szürke vagy barna szín. A szárnyak hosszúak és a térd felét a comb hosszúságának felén túlnyúlik. Két könnyű keresztszalag fut át az előlapokon, különben ezek nagyon változóak, kis és nagy sötét foltokkal borítva. A nőstényekben a szárnyak első felében gyakran a mediális mező alatt egy homályos, határolt zöld csík van. A hátsó szárnyak sárgás-zöld színűek az alapnál. Ezek üvegesek, kivéve a tetején lévő kis barnulást. A combok keskenyek, általában keskenyebbek, mint a szárnyak, és 4-4,5x-es hosszúak. A hátsó sínek világos vagy sárga, ritkábban kék térd alatt, és a lába sárga-piros.
Testméret: ♂ 15-21 mm | ♀ 19-29 mm
Cirpelés: Mindkét Aiolopus faj nem mutat tipikus spontán. Konspektusokkal való érintkezés esetén puha whirrs hangzik. Amikor két férfi találkozik, felváltva termelnek ilyen hangokat. Úgy tűnik, egyfajta showdown. Amikor a férfiak egy nőt helyeztek el (ez például akkor fordul elő, amikor egy nő feláll, és a földek), rövid ugrásokkal mozognak a nőstényre, és mindegyik után egy zümmögő hang leszáll. Ezt követően általában párosítási kísérletet hajtanak végre. Mindkét nem a legyek legyengülését okozza.
Elterjedés: Az elterjedési területén Aiolopus thalassinus terjed Portugália Dél-Európában, hogy Dél-Ázsiában és Ausztráliában. Dél-Afrikába, a Mainz régióba, Németországba északra. A németországi betétek a Felső-Rajna síkságon találhatók. Svájcban a jelenlegi események csak a Ticino déli részén, a genfi régióban és 2014 óta a bázeli térségben is korlátozódnak. Néhány betét a Genfi-tavon és a Valaisban kiesett. A megfigyelések körülbelül 1200 m magasak voltak.
Élőhely, életmód: A lárva fejlődéséhez az Aiolopus thalassinus nedves talajokra támaszkodik, többnyire stagnáló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül a felnőttek is szárazon élnek, például ruderális traktusokat, kőbányákat, homokos vagy kavicsos területeket. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvezőek. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket feltételeznek. A Ticino-ban Aiolopus thalassinus zsíros réteken és tarló mezőkben él.
Fenológia: A felnőtt állatok július végétől október elejéig megfigyelhetők. Dél-Európában az Aiolopus thalassinus hibernálhat, ezért a tavasz elején megfigyelhető. Svájc nem ismer fel korai megfigyeléseket. A tojásokat a nedves talajba helyezik.
