Acrotylus insubricus
Magyar név: Önbeásósáska
Tudományos név: Acrotylus insubricus (Scopoli,1786)
Elterjedés: Afrika, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia
Faunatípus: afro-európai
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Arcotylus insubricus
Arcotylus insubricus
https://sv.wikipedia.org/wiki/Acrotylus_insubricus
https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos
Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test csaknem sűrű a helyeken szőrös. A femorának körülbelül 3,5-szerese a magasnak, fényes belsőnek az a a szokásos módon észrevették ezt a csoportot, a foltok általában jól viselkednek a hátoldalon a fenti oldal és itt különösen az élesített háromszög alakú középpont; A posttibia általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét térdízület; A hátsó szárnyak többnyire rózsaszínek az alapnál.
Testméret: 6 12-18, <f '17 -24,
Cirpelés:
Elterjedés: Az Acrotylus insubricus a Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger egyes részein nyugat- és észak-afrikai országokból származik, de nem éri el Közép-Európát. Ezenkívül Ázsiában is megtalálható.
Élőhely, életmód: Acrotylus insubricus lakja élőhelyek nyílt terepen foltok, de legalább némi nedvesség: sziklás legelők, sziklák, dűnék, szakadékok, utak mentén. Növényi ételeket, például füvet, gyógynövényeket és alkalmi mohákat.
Fenológia: A felnőttek egész évben hibernáltak (legfeljebb nyár végétől tavaszig).
