Stauroderus scalaris

Innen: orthoptera-wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Stefan (vitalap | szerkesztései) 2019. március 12., 13:10-kor történt szerkesztése után volt.

#0520

Magyar név: Hangos hegyisáska vagy Szerecsensáska

Tudományos név: Stauroderus scalaris (Fischer-Waldheim, 1846)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

0520.wav


http://www.orthoptera.ch/arten/category/stauroderus

https://www.inaturalist.org/taxa/116703-Stauroderus-scalaris/browse_photos

http://www.pyrgus.de/Stauroderus_en.html


A hím 18 - 20 mm, a nőstény 23 - 24 mm. A fedőszárnyak sárgásbarnák, a hátulsó szárnyak a szárnyvégek felé egyre sötétebb barnák, a lábszárak pirosasak. Általában hegyvidékek kaszálórétjein hallhatjuk jellegzetes, erőteljes cirpelésüket.

Leírás: Az alapszín zöldes, szürkés vagy sárgásbarna. Gyakran a fej, a pronotum és a mell oldalai zöldesek és a felső felszíne barnás. A pronotum oldalsó élei szögben hajlottak, közöttük gyakran sötét sávokkal. A hímek sötét szárnyai szélesek, és egyértelműen túlnyúlnak a hátsó térdén. A nőstényeknél keskenyebbek és legfeljebb kissé haladják meg a hátsó térdet. A mediális mező mindkét nemben jelentősen kiszélesedett, hasonlóan a praecostalis mező is. Emellett a hímek costalis mezeje is jelentősen széles. Ezek a szárnyak hasonlóvá teszik a Stauroderus scalaris-t a Chorthippus apricarius-szal. A Chorthippus fajokkal ellentétben azonban a hátulsó szárnyak a szárnyvégek felé egyre sötétebb barnák, a lábszárak pirosasak.

Testméret: ♂ 17-21 mm | ♀ 21-28 mm

Cirpelés: A Stauroderus scalaris feltűnő dala lehet a hegyi rétek domináns háttérzaja magas egyedsűrűség mellett. A hangos spontán ének 10-30 másodpercig tartó strófákból áll. Néhány halk, rövid és szünetekkel megszakított versből indul, és ezt követi a 20-50 vers, amelyek erősödve ütemesen végződnek. Az énekelési időszak alatt a férfiak gyakran a leszállás után repülnek és énekelnek, de a bevezető versek nélkül. Alacsony hőmérsékleten és a reklámok alatt a hímek néhány percig rövid verseket állítanak elő, amelyek szabálytalan időközönként sorakoznak. Esetenként előfordulnak spontán énekek sorai is, de gyakran csendesebbek és lassabbak. Sajátos tulajdonságuk, hogy mindkét ivar egyedei röptükben jellemző surrogó hangot hallatnak.