Gomphocerippus rufus
#0590 0591
Magyar név: Erdei bunkóscsápúsáska
Tudományos név: Gomphocerippus rufus (Linne, 1758) (syn. Gomphocerus rufus (Linne, 1758))
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Gomphocerippus rufus hím
Gomphocerippus rufus nőstény
https://www.orthoptera.ch/arten/item/gomphocerippus-rufus
Leírás: Alapszíne viszonylag állandó. Többnyire barna vagy szürke árnyalatok dominálnak, ritkábban vöröses. A fej, a pronótum és a tor oldalait gyakran apró, sötét foltok tarkítják, de lehet fekete-fehér is. Különösen a nőstények esetében fordul gyakran elő egy világos hosszanti csík, amely a homloktól a szárnyakig húzódik a háton. Mindkét nemben a fekete csápok csúcsa lándzsalakú, a nőstényeknél világos, a hímeknél határozottan fehér csúccsal. Az állkapocs- és ajaktapogatók végei mindkét nemben világos-fehérek. A pronótum oldalélei, amelyeket gyakran világos vonal jelöl, az első harmadban viszonylag erősen be vannak hajlítva és sötéten vannak borítva. A nőstények szárnyai a térdig érnek el, a hímeké kissé túlnyúlik. A precostalis mező is kissé kiszélesedik. A potroh vége és a hátsó lábszárak élénk narancssárga színűek, főleg a hímek esetében.
Testhossz: ♂ 14-16 mm | ♀ 17–23 mm
Cirpelés: az echemé szekvencia 20-80 echémából áll, és általában 3-10 másodpercig tart. A nap folyamán általában napfényben ciripel.
Elterjedés: Euroszibériai faj, Európában elterjedésének déli határa Pieneusok, Dél-Olaszország, Észak-Görögország, északi határa Észak-Svédország, a keleti pedig Oroszország európai része, de innen tovább keletre Ázsiág.
Élőhely és életmód: Mezofil, chortobiont faj, amely az erdei élőhelyekre jellemző. Mind a domb- és hegyvidéki területeket kedveli, de alföldi erdőkben, néha nagy számban is megtalálható. Tisztásokon, erdőszéleken, üde réteken él. Kedveli a magas növényzetet, különösen a karsztbokorerdőkben, füves lejtőkön gyakori szálkaperje (Brachypodium pinnatum) állományokat.
Fenológia: Az imégók június végén és júliusban jelennek meg; de főleg láthatók augusztusban és szeptember elején dominálnak. A petealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.
