Podisma pedestris

Podisma pedestris (Linnaeus 1758)

• Példa.jpg

  Képaláírás1

• Példa.jpg

  Képaláírás1

• 

  Képaláírás2

http://www.orthoptera.ch/arten/item/podisma-pedestris-pedestris

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.

Leírás, bemutatás:

Az alapszíne a sárgtól szürkéig, sötét narancssárgáig változik. Zöld árnyalatok nem fordulnak elő. A hímek egyértelműen „tarkábbak”, mint a nőstények. A szemtől széles, fekete szalag fut a pronotum oldalain, a potroh végig sötét, szelvényenként sárgás harántsávokkal. Az előhát is sötét, első felében három haránt varrattal. A fedőszárnyak kicsik, pikkelyszerűek, és jelentősen rövidebbek, mint a pronotum. Hosszúszárnyú (holopter) példányok nagyon ritkán fordulnak elő. A hátulsó végtag combjának alsó éle és belseje mindig élénk piros, ritkábban kívül is pirosas, a hátsó lábszárak enyhén kékesek, fehér tüskékkel.

Testhossz: ♂ 18-25 mm, ♀ 24-30 mm

A faj ökológiája:

Chortobiont, mezo-xerofil. A gyorsan felmelegedő, napsütötte, száraz élőhelyeken fordul elő. Így a sziklás és gyér növényzetű lejtőkön, köves hegyi réteken, kopár-foltos irtásokon és tisztásokon, félszáraz és száraz gyepekben.

Általában a gyepszint alsó részében, vagy a talajon tartózkodik. Ritka előfordulása miatt hazai életmódjáról keveset tudunk.

Élőhelytől is fügően az imágók június közepétől november közepéig fordulnak elő.Petéiket csupasz talajfelszínekre rakja. A környezeti feltételektől függően az embrionális fejlődés egy vagy több évig is tarthat. A kikelés utáni egyedfejlődés átlagos időtartama 5 lárvastádiumon át, körülbelül 10 nap. Lágyszárú növényekkel és füvekkel táplálkozik.

Általános elterjedése:

Palearktikus, angarai; Franciaországtól Belső-Ázsiáig előfordul a megfelelő tengerszint feletti magasságokban. Egyike a legészakabbra hatoló sáskáknak (Skandinávia).

Elterjedése Magyarországon:

Igen szórványos előfordulású; az Északi Középhegységben, (Kőszegi-h. ?).

ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

BNP: Bükk-hegység/25, 44 (Jávor-kút/N, Kukucsó-h./N, Istáliós-kő/N, Háromkő, Tarkő), Mátra (Kékes/N, Gyöngyhalász-tó/39), Zempléni-hg./27 (Regéc)

ŐNP: Kőszegi-hegység? Pongrácz (1940) régebbi adata nem nyert újabb megerősítést/45.

Állománynagyság: Bár a faj kiterjedt areájú, de mivel csak legmagasabb hegyeinken (800 m fölött) fordul elő, ezért a hazai fauna ritka és értékes tagjának tekinthető.

Veszélyeztető tényezők: Pontosan nem ítélhető meg, mivel csak kevés hazai előfordulási adata ismert. A korábban nyilvántartott bükki (Istállós-kő) populációja az ottani irtások záródása következtében eltűnőben van.

Természetvédelmi kezelés: A szukcesszió (cserjésedés, beerdősülés) - részleges, foltos - meggátlása, irtásokon kis, napos tisztások hagyása/létesítése előnyösnek tűnik e hegyisáska számára, de ez még további kutatást igényel.