Tettigoniidae
Fürgeszöcskék családja — Familia: Tettigoniidae
1. A 3. lábfej tőízén nincs szabadon ízesülő sarokfüggelék (75/e). Subfamilia: Tettigoniinae (185)
– A 3. lábfej tőízén két, szabadon ízesülő, mozgatható sarokfüggelék van (75/f). Subfamilia: Decticinae (193)
2. A fedőszárnyak a hátsó combokon messze túlnyúlnak.
– A fedőszárnyak a hátsó combokon nem, vagy csak kicsit nyúlnak túl. 23-28 mm. Hegyvidéki tisztásokon, vágásokon elterjedt, a hímek erős hangon cirpelnek. Euroszibériai, szibériai, chorto-thamnobiont.
3. A hímek cercusai messze túlnyúlnak a stylusokon (100/e); a tojócső majdnem eléri a fedőszárnyak végét, vagy 1-2 mm-el hosszabb annál (30 mm-nél rövidebb). 28-35 mm. A 3. combon alul zöld tövű, fekete tüskék vannak. Dúsabb növényállományokban (mezőgazdasági területeken is) elterjedt, gyakori. Euroszibériai, szibériai-policentrikus, thamnobiont.
– A hím cercusai a stylusokon alig nyúlnak túl; a tojócső messze túlnyúlik az alsó szárnyakon (30 mm-nél hosszabb). 22-36 mm. A 3. combon alul található tüskék alapja is fekete. Az Alföldön, valamint dombvidékeink gabonatábláiban szórványosan fordul elő. Közép és kelet-európai, ponto-kászpi, chorto-thamnobiont. Védett, Vöröskönyv-es.
4. A repülő szervek teljesen kifejlettek.
– A repülő szervek csökevényesek, vagy rövidek.
5. A fedőszárnyak pikkelyszerűek (104/a).
– A fedőszárnyak bár megrövidültek, nem érik el a potroh csúcsát, de nem pikkelyszerűek (104/b). (Ha a fedőszárnyak fekete foltosak: Tesselana (19)) Metrioptera20
6. A hátsó lábszáron alul 4 végtüske van (104/c).
– A hátsó lábszáron alul csak 2 végtüske van (104/d). A előmellen két tüske van (104/e); a hátsó lábfejek talplebenyei olyan hosszúak, mint az első lábtag (104/f). 19-26 mm. Erdős-bokros lejtőkön, szórványosan. Dél-európai, pontomediterrán, chortobiont.
7. A előmellen nincs tüske; a előháton nincs középborda; legfeljebb néha valami ilyesféle látszik egészen gyengén. A hímek cercusai belül fogazottak, a tojócső többé-kevésbé hajlott, a vége fokozatosan hegyesedik. Tribus: Pholidopterini
– A hím cercusain nincs fog; a tojócső egyenes, a hegye felül élesen vágott. 13-18 mm. Karsztbokorerdőkben szórványosan. Dél- és kelet-európai, pontomediterrán, chotobiont.
8. A előmellen nincsenek tüskék.
– A előmellen két tövis van. A szárnyak rendesek, jól fejlettek. 20-36 mm. Legelőkön, sztyepréteken szórványosan. Európai, kis-ázsiaia, ponto-kászpi, thamnobiont. Védett.
9. Az első lábszárakon felül 3 tüske van (104/g); többnyire nem nagyobb 20 mm-nél. Platycleis
(Ha nincs meg, lásd: Metrioptera, ahol előfordulnak holopter egyedek.)
– Az első lábszárakon felül 4 tövis van; mindig 24 mm, vagy annál nagyobb. 24-44 mm. Általánosan elterjedt, gyakori. Euro-szibériai, angarai, chorto-thamnobiont.
10. Az előhát oldallebenyein legalább hátul van széles, többé-kevésbé élesen elváló világos szél-szegély, vagy annak nagy része sárga.
– Az előhát oldallebenyein csak finom világos szélvonal van, azaz nincs világos szalag, de a legkülső széle jelentősen világosan elválik. A hátsó combon széles fekete hosszanti folt van. A tojócső olyan hosszú, mint a potroh, vagy rövidebb annál (11 mm-nél rövidebb), majdnem sarlószerűen hajló. 13-19 mm. Erdőkben, főként a szegélyekben gyakori. Európai, extra-mediterrán, chortobiont. (Synonim: Pholidoptera cinerea).
11. Az előhát oldallebenyein csak hátul van élesen elütő világosabb szélszegély
– Az oldallebenyeken alul, vagy alul és hátul van világos szélszegély
12. A hímek fedőszárnyai finoman ráncoltak, simábbak, csaknem teljesen szabadok, úgy hogy az axillaris ér többnyire még látható. A előhát oldallebenyeinek alsó szélén teljes terjedelemben, a fekete vagy feketésbarna felső résztől teljesen elütő világosabb szegélyszalag van. Dél- és kelet-európai, moesiai (nyugat-balkáni), chortobiont. Védett.
– A hímek fedőszárnyai durván ráncoltak, érdesebbek, legalább 1/3-ukat takarja az előhát; az axillaris ér nem látható; az előhát oldallebenyein hátul és alul széles, élesen elváló világosabb szegőszalag van. A tojócső hajlott. 14-21 mm. Napos, száraz erdőtisztásokon, erdőszéleken elterjedt. Dél-európai, ponto-mediterrán, chortobiont.
13. A hím 10. potrohtergitének a hátsó széle jelentősen bevágott; a tojócső a hajlottól a majdnem egyenesig, 19-20mm
– A 10. potrohtergit hátsó széle nincs bevágva; a tojócső egyenes, 22-27 mm. Északkeleti-, Keleti-kárpátok, dacikus, chortobiont. Védett, Vöröskönyv-es.
14. Az előhát oldallebenyeinek sárga szegélye elöl hegyes és – főképp a hímeknél – élesen elválik
– Az előhát oldallebenyeinek sárga szegélye elöl nem, vagy csak kevéssé szűkül, nem válik el élesen, elmosódva megy át az oldallebenyek színébe.
15. Átlagosan nagyobb formája az alpesi régiónak. Az epiphallus enyhén ivalakban hajlik, szegélye széles, a hegye felé kicsit beszűkül. (A fedőszárnyak világosak, oldalt sötét szegéllyel a nöstényeknél; a Ph. transsylvanica-nál a fedőszérnyak a hímeknél egyszínű sötétbarnák, a nőstényeknél a belső szélein érintkeznek.) (111/f). 20-25 mm. Hegyvidéki erdők tisztásain. Közép-európai, extra-mediterrán-montán, thamnobiont.
– A NY-i Kárpátok vidékének átlagosan kisebb formája. Az epiphallus erősebben hajlik ívben, szegélyei szélesebbek, a hegyük felé jobban szűkülnek.
A Platycleis nem alnemeinek és fajainak áttekintése
16. A fedőszárnyak a hátsó comb térdét elérik vagy túlnyúlnak rajta (holoptertől hyperpterig: Platycleis alnem)
– A fedőszárnyak a hátsó comb térdét nem érik el (meso- és mikropter)
17. A hím titillátorai (epiphallusai) visszanyomottak, a bázisnál szélesek (115/a), a potroh 10. tergitjének igen hegyes lebenyei vannak. A nőstény potrohának 7. sternitje lapos, subgenitalis lemeze többé-kevésbé szív alakú vagy derékszögű, lekerekített lebenyekkel (115/g,h)
– A hím titillátorai hosszúak, vékonyak, a potroh 10. tergitjén hátul kevésbé hosszú és hegyes lebenyek vannak. A nőstény potrohának 7. sternitjén nagy kerek domb van; a tojócsö enyhén görbült és meglehetősen keskeny; a subgenitalis lemez kerekded, kerekded bevágással (115/b)
18. A titillátorok combja (S) zömök, különösen a bázisi rész erősen boltozatos, a csúcsnál sokszor enyhén kiszélesedő és kettős horogszerűen tövisezett (115/c), általában erősebben tövises, a bázisok (B) alapja lényegesen szélesebb, mint a csúcsuk, belső felületük majdnem az alapig érintkezik egymással, csak alul válnak el valamennyire; bázisi lebenyeik (L) rövidek. A nőstény subgenitalis lemeze (115/g) többé-kevésbé szív alakú és kevésbé duzzadt, mint a következőé.
- A titillátorok combja kissé laposabbnak látszik, karcsúbb és hosszabb, a csúcsa horogformán görbülő, tövisezettsége általában gyengébb (115/d), bázisai (B) meglehetős egyenletesen szélesek (115/d,f szélességük valamelyest változó, ritka az e formájú), csak a csúcson érintkeznek egy rövid szakaszon; a bázisi lebenyek (L) hosszabbak és keskenyebbek. A nőstény subgenitalis lemeze többé-kevésbé derékszögű, duzzadtabb.
19. A fedőszárnyak hosszabbak a potrohnál. A him cercusain a bázisnál van fog; a tojócsö kb. kétszer olyan hosszú, mint a előhát, enyhén görbült. A nöstény 7. potrohsternitje lapos, subgenitalis lemeze nem barázdált, enyhén bevágott
– A fedőszárnyak nem nyúlnak túl a potrohon. A tojócső a bázisán majdnem szögben hajlik, kissé hosszabb a előhátnál; a nőstény subgenitalis lemeze peremes; a hím analis szelvényén hátul hegyes, háromszögletű lebenyek vannak; a hím cercusain az utolsó harmadban van fog. A fedőszárnyak hegyesek, lándzsa alakúak.
20. A hím cercusain a fog egészen a csúcs közelében van (121/a); a tojócső rövid és majdnem szögben hajlik (121/b).
– A hím cercusain a fog középen van az utolsó harmadban; a tojócső hosszabb (7-11 mm) , nem kardszerűen hajlik, szabályosan görbül (121/c).
21. A hím cercusain a fog valamivel a közép előtt van; a titillator igen rövid, egyenes, a csúcsa horogszerűen meghajlik (121/g); a nőstény subgenitalis lemezén egy kevéssé mély barázda van, a bázisán nem bordázott (121/h); a tojócső kb . kétszer olyan hosszú, mint a előhát, enyhén kardszerűen hajlik (121/e). A fedőszárnyak mindkét nemnél lándzsa alakúak, keskeny, lekerekített csúcsuk van; első és hátsó legtöbbször zöldbe foglalt, ritkán egyszínű barnás.
– A hím cercusain az utolsó, csúcsi harmadban van a fog, karcsúak (121/f); a tojócső kevéssel hosszabb a előhátnál, valamivel erősebben görbül (121/c)
