Meconema meridionale
Magyar név: déli dobolószöcske
Tudományos név: Meconema meridionale Costa, 1860
Elterjedés: dél-európai, expanzív*
Faunatípus: adriato-mediterrán
Életformatípus: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: ?
http://www.orthoptera.ch/arten/item/meconema-meridionale
Déli dobolószöcske hím
Déli dobolószöcske nőstény
Leírás: Kicsi és gracilis. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. A fejtetőtől egy keskeny, sárga vonal fut végig a potroh végéig. A nyakpajzs hátsó szélén két vöröses-barna, sötét, elöl rojtos pont van. A kis, pikkelyszerű szárnyak egyik nemnél sem fednek át, kb. a pronotum hosszával egyező hosszúak. A hímek hosszú, karcsú cerkuszai az alapjuknál erősebben hajlítottak és befelé érintik vagy keresztezik egymást a végükön. A nőstény tojócsöve kissé felfelé ívelt és általában a végén kissé pirosas.
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojócső 7-8 mm
Hangadás: Hiányoznak a cirpelő szervek. Amikor "énekel" a hátulsó lábaival dobol az alzaton, pl. egy levélen vagy egy ágon. Ezt nagyon nehéz megfigyelni, mivel az állatok éjszaka aktívak és a dob hangok nagyon halkak. Egy vers-sorozat a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla, ritkán kis szünettel. A versek szabálytalan időközönként követik egymást.
Élőhely, életmód: Az Alpoktól délre fás legelőkön, egyes fákon a parkokban és kertekben, ha nagy borítású a terület, akkor erdő szélén, cserjésekben és hasonló helyeken fordul elő. Melegkedvelő, ezért az Alpoktól északra gyakran a városokban fordul elő. A Rajna síkságon a természetes élőhelyeit kolonizálta. Nem kötött tölgyekhez, még akkor sem, ha ezeket előnyben részesítik. A faj ragadozó, apró állatokat, mint a például levéltetveket és más rovarokat eszik.
Fenológia: A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszal jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva.
- Megjegyzések:*
Az adriato-mediterrán elterjedési területétől (Dél-Franciaországtól) az északi Balkánig, valamint Szicília, Olaszországban az Alpok déli, alacsonyan fekvő részei, Dél-Németország és tovább a Rajna mentén egészen a torkolatáig. A Meconema meridionale erőteljesen terjed - feltehetően a globális felmelegedés miatt (elérte Schwäbisch Gmünd-öt 2007-ben, Brit-Szigeteket 2001-ben) -, és valószínű, hogy széles körben elterjedt Közép-Európában (Magyarországon első adata 1996-ból) hamarosan legalább 400 m tengerszint feletti magasságig.
