Tettigonia caudata
Magyar név: Farkos lombszöcske
Tudományos név: Tettigonia caudata (Charpentier, 1842)
Elterjedés: közép-, kelet-európai
Faunatípus: ponto-káspi
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-caudata-caudata
Leírás, bemutatás:
Legnagyobb testű szöcskéink közé tartozik. Színe egyenletesen zöld, csak a lábak színe néha sárgás. Különösen az idősebb állatok lehetnek sárgás alapszínűek. A fejtető és a nyakpajzs, ellentétben a többi Tettigonia fajjal, egyenletesen zöld, csak a hím cirpelő szerve többé-kevésbé sötét. A keskeny szárnyak hosszúak, túlérnek a hátsó térden. A hátsó lábak lábszárán erős, fekete tüskék ülnek, alapjukon fekete bázissal, ezzel meg lehet különböztetni a már idősebb lárvákat is a többi európai Tettigonia fajtól. A nőstény tojócsöve hússzínű barnás, nagyon hosszú, a szárnyak csúcsán is túlér, enyhén lefelé hajlított. A hím cerkuszai a tövüknél erősen megvastagodottak.
Testhossz: ♂ 25-30 mm, ♀ 27- 40 mm, tojócső 37-40 mm
Cirpelés: a echeme-k hangosak, mintegy 2-4 s időtartammal, nappal és éjszaka egyaránt.
A faj ökológiája:
Ez egy praticolous és arbusticolous faj, mezofil, mezo-xerofil. Dús, 1-3 m magas kultúr vagy egyéb növényállományokat (pl. gabonavetésekben, gyombozótokban), bozót-foltokat kedveli. Nagyrészt ragadozó. A lárvák az áttelelt petékből áprilisban kelnek. Kezdetben (kis lárvaként) rétek gyepszintjében, később, főként imágóként magasabb növényzeti szintekbe vonul. Kifejlett példányaival június-július-tól akár október közepéig találkozhatunk. Tojásrakásra ismét a talajszintre tér vissza. Közepesen repül, ami magyarázza esetenként eltérő ökológiájú élőhelyeken való felbukkanását.
Általános elterjedése: Eurázsiai pontomediterrán; E-Olaszországtól Belsö- Ázsiáig.
Elterjedése Magyarországon: Konkrét elterjedési kép aligha adható, mert a legkülönbözőbb tájakon, magasságokon, de igen szórványosan mutatkozik.
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
ANP: Aggteleki-hg./26 (Aggtelek/V, R, Jósvafö/V, R)
BNP: Bükk-hg./25 (Szilvásvárad/N, Nagyvisnyó/N)
BFNP: Lókút/9 FHNP: „Fertő-táj”/2
HNP: Ujszentmargita,/17, N „Bockerek”-erdő/6, Debrecen/44 KNP: Ópusztaszer/N KMNP: „Békés-m.”
Állománynagyság: Országosan, bár igen szórványosan jelentkező szöcske, amely agrárterületeken sem ismeretlen. Feltehető, hogy utóbbi területeken való megfogyatkozása összefügg a fokozott agrár-kemizációval.
Veszélyeztető tényezők: Hazai fennmaradása viszonylagosan szórványos előfordulása ellenére is csak az inszekticidekkel tartósabban kezelt agrárterületeken látszik veszélyeztetettnek.
Természetvédelmi kezelés: Természetes élőhelyeken beavatkozást nem igényel. Agrárterületeken (vegyszermentes) magaskórós, akár gyombozótok, bokros, rét közeli mezsgyék elősegítik megtelepedését, fennmaradását.
