Acrotylus insubricus
Magyar név: Önbeásósáska
Tudományos név: Acrotylus insubricus (Scopoli,1786)
Elterjedés: Afrika, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia
Faunatípus: afro-európai
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Arcotylus insubricus
Arcotylus insubricus
https://sv.wikipedia.org/wiki/Acrotylus_insubricus
https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos
Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test helyeként erősen szőrözött. A pronotum kissé domború, hátrafelé lekerekített, az elülső része (prozóna) érdes. Oldallebenyein sötétbarna folt és világos pont van. A fedőszárnyak keskenyek, tövüknél barnák, az első negyedben világos szalaggal, a csúcsuk felé üvegszerűek. A hátsó szárny többnyire rózsaszín az alapnál, kivételesen sárga, szélén barna sarlóalakú szalaggal. A hátulsó comb viszonylag karcsú, fekete vagy 3 nagyobb fekete folttal. A hátulsó lábszár általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét a térdízület is.
Testméret: 6 12-18, <f '17 -24,
Cirpelés:
Elterjedés: Az Acrotylus insubricus a Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger egyes részein nyugat- és észak-afrikai országokból származik, de nem éri el Közép-Európát. Ezenkívül Ázsiában is megtalálható. A. i. insubricus (lásd fent) Magyarország, S-CSSR, Románia (O-500 m), bolgár garien, Jugoszlávia, SW-Ukrainc, E-Vorkaucasus, Schwarzmeerküstc kasus, Transcaucasia, Törökország (?), N- és W-Irán, insubricus inficitus: Görögország, Égei-szigetek, Kréta, Rodosz, Alsó-Volga, Odessza, S-Kazahsztán, Irán, Arabia, egész Közép-Ázsia, kivéve a hegyvidéket, Olaszországot (északra Provenzáig, Liguria szigetén és Lombardia) és a mediterrán szigetek, Szicíliában mindkét formában, S-France Gazdag, Ibériai-félsziget, Afrika, Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros SW Afrika, Kanári-szigetek, Madeira.
Élőhely, életmód: Acrotylus insubricus lakja élőhelyek nyílt terepen foltok, de legalább némi nedvesség: sziklás legelők, sziklák, dűnék, szakadékok, utak mentén. Növényi ételeket, például füvet, gyógynövényeket és alkalmi mohákat. Erős xerotermia, homokos talajokon, különösen homokhajlító területeken, dűnék a tenger és a folyók mentén, a síkságtól az Etnaig 2200 m-ig; ásni is homokban.
Fenológia: A felnőttek egész évben hibernáltak (legfeljebb nyár végétől tavaszig).
