Stenobothrus fischeri
Magyar név: Fischer-rétisáska
Tudományos név: Stenobothrus fischeri (Eversmann, 1848)
Elterjedés: dél- és kelet-európai, ázsiai
Faunatípus: angarai
Életforma: geo-psamm-chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Képaláírás1
Képaláírás2
http://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-fischeri
https://www.inaturalist.org/taxa/555655-Stenobothrus-fischeri/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_fischeri_en.html
Leírás: A Stenobothrus fischeri, mint a nemzetség többi tagja, nagyon változó színű, és különösen a hímek gyakran nagyon intenzív színűek. Az alapszín gyakran világos zöld, amely túlnyomórészt a test elülső részére korlátozódik. A csápok fehéres bézs színűek, barnásak, és a hímeké a végén kissé kifelé hajlik. A fej és a pronotum az alsó felében fehéres vagy világos szürke. A pronotum oldalsó éle egyértelműen világos, és csak kissé behajlított. A hímek keskeny szárnyai elérik a térdet, esetleg kissé túlnyúlnak. A media-mező széles és a radiális ér kissé ívelt. A media-mezőben, különösen a nőstényeknél, sötét folt van. A stigma halvány. A nőstények szárnyai rövidebbek, nem érik el a térdet. A potroh intenzíven narancsvörös, különösen hímeknél. A hátsó lábszárak és a lábak narancssárga színűek, a comb is narancssárga-sárgás színű.
Testméret: ♂ 15-18 mm | ♀ 20-26 mm
Cirpelés: A szokványos ének viszonylag csendes és ropogó. A szabadban az általános háttérzajban nehéz észrevenni és erősen emlékeztet a Stenobothrus stigmaticus hangjára. Az egyes verseket szabálytalan időközönként hallatják. Az egyetlen vers 3-5 másodpercig tart, 40-55 egyedi szótagból áll, és fokozatosan erősödik, végül néhány halk szótaggal zárul. A verset gyakran néhány sercegés előzi meg. Az állatok gyakran valamilyen kiemelkedésen énekelnek.
Elterjedés: A Stenobothrus fischeri széles körben elterjedt Dél-Európában, Közép- és Észak-Spanyolországtól, Dél-Franciaországtól, Olaszországtól és a Balkán nagy részétől Görögországig elterjedt. Keleten az elterjedése Közép-Ázsiától Mongóliáig terjed. Közép-Európában a Kárpát-medencében. A tengerszinttől 1800 m-ig terjed.
Élőhely és életmód: Az elterjedésének északi peremén kifejezetten ragaszkodik a hőszigetekhez, mint a sztyepp-jellegű homoki gyepek, a száraz rétek és a szikla-gyepek. A fő elterjedési területén leginkább a köves, hegyi lejtő-sztyeppekben fordul elő. Az élőhelyei rendkívül szárazak és jól ki vannak téve a naposugárzásnak.
Fenológia: Az imágói május közepétől szeptemberig figyelhetők meg.
