Tetrix subulata

Innen: orthoptera-wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Stefan (vitalap | szerkesztései) 2020. január 7., 14:34-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

#0640

Magyar név: Közönséges tövishátúsáska

Tudományos név: Tetrix subulata (Linne, 1758)

Elterjedés: holarktikus

Faunatípus: európai-policentrikus

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: III


http://www.orthoptera.ch/arten/item/tetrix-subulata?category_id=117


Leírás: A Tetrix subulata nagy és karcsú szöcske. Az alapszín okker, halványszürke és szürke-barna színű, a zöld és vöröses rajzok rendkívül ritkák Közép-Európában. Az állatok többsége fekete-fehér vagy világosabb a hátán, sötét egyének ritkák. A faj általában hosszú-tövisű, ritkán előfordulnak rövid-tövisű egyedek is. Hosszú-tövisű állatok esetében a tövis egyértelműen 2-3 mm-rel túlnyúlik a potrohon. A hátsó szárnyak elérnek a tövis végéhez, rövid-tövisű egyedeknél éppen elérik a hegyét. Oldalról nézve a nyaki pajzs kezdetben kissé fel van emelve, a viszonylag sík tetejét eredményezi. Felülnézetből nézve a fej teteje tompa szögben kinyúlik a szem felett, és a szem közötti távolság a szemek szélességének körülbelül 1,5-szerese.

Testhossz: ♂ 10-12 mm | ♀ 11-15 mm

Cirpelés: A faj nem ad hangot.

Elterjedés: Holopalearktikus faj; elterjedt Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában. Európában Spanyolország déli részétől, Közép- és Kelet-Európán át, beleértve Nagy-Britanniát és Ázsiát is. Úgy tűnik, hogy a Tetrix subulata délen ritkább, ami valószínűleg a megfelelő élőhelyek hiányának következménye.

Habitat és életmód: Higro- és geofil. Tocsogók, tavacskák nedves körzeteiben, ligeterdőkben, nedves réteken bukkanhatunk erre az apró fajra. Néha még a szabad vízfelszínre is kimerészkedik. Táplálékában fontos szerepet játszanak az alga, moha és zuzmó-fajok.

Fenológia: A Tetrix subulata évente két generációban fordul elő, a két generáció átfedésben van. Az imágókat elsősorban április és május között találjuk meg, és júniusban vagy júliusban halnak meg. A második generációs első imágók augusztusban találhatók, és az utolsó lárva szakaszában vagy felnőtt állatokként hibernálnak. A szaporításra csak a következő tavasszal kerül sor.