Calliptamus italicus
#0320
Magyar név: Olaszsáska
Tudományos név: Calliptamus italicus (Linne, 1758)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Calliptamus italicus nőstény
Calliptamus italicus hím
Calliptamus italicus kopula
http://www.orthoptera.ch/arten/item/calliptamus-italicus-italicus?category_id=128
A hím 13 - 23 mm, a nőstény 23 - 35 mm. Robusztus testű rovar. Előhátának középső és oldalsó élei igen szembetűnőek. Repüléskor kibomló hátsó szárnyának belső fele rózsaszínű. Harmadik lábszára vörös. Ha nyugodtan ül a földön, nehéz észrevenni, mert barna foltos-szürkés teste (terepszín) beolvad a környezetébe. Hangadása különleges, mert nem a szokásos módon, hanem rágói összedörzsölésével kelt hangot. Kedveli a napsütötte, száraz, meleg, köves helyeket. Peterakáskor a nőstény potroha többszörösére nyúlik, a szelvények eltávolodnak egymástól, és a köztük lévő hártyák kifeszülnek. E változás segíti erős tojókampóinak talajba hatolását. A kivájt rövid cső vagy kürtő (2-5 cm) falát váladékával kibéleli, és ebbe a tokba helyezi petéit. Kifejlődve, meleg nyarakon nagy csapatokba verődhet. Táplálékában nem válogatós, ezért a mezőgazdasági ültetvényekben is nagy kárt okozhat. Ellenségei elsősorban a madarak és a ragadozó rovarlárvák (hollóbogár - Epicauta rufidorsum), de gyakorta, különösen az időjárás nedvesebbre fordulásával, esik áldozatul egy gombabetegségnek (Empusa grylli) is.
Calliptamus italicus (Linnaeus, 1758) (syn. Acridium fasciatum Hahn, 1836) Leírás: a test színe barna-sárga vagy szürke, sötétbarna színű, különösen az első szárnyakon. A hátsó szárnyak rózsaszínek az alapnál. A hátsó tibiák vörösek. Az első szárnyak hosszabbak, mint a has és a térd csúcsa. Testhossz: S 15-18mm, $ 22-31mm. Striduláció: a faj nem törődik. A párosodási időszakban a férfiak egy konkrét hangot adnak, amikor megérinti a pálcákat egy szilárd felületen. Megoszlás: Romániában gyakori eurázsiai elem, még a hegyekben is (Meridional Kárpátok). Moldvában gyakori faj. Élőhely és életmód: a síkban és a dombvidékekben gyakori geofil, termofil és xerofil faj. A magas réteket kedveli, de a szűkös növényterületeken és a vasút közelében is megtalálható. Fenológia: a felnőttek júliusban jelennek meg. A tojásfázisban hibernál. A nimfák április-májusban keltek.
