Epacromius coerulipes
Magyar név: Sziki- vagy pannon sáska
Tudományos név: Epacromius coerulipes (Ivanov, 1887)
Elterjedés: Eu-Si
Faunatípus: mongóliai/angarai
Életforma: geo-chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
Epacromius coerulipes hím
Epacromius coerulipes hím
Epacromius coerulipes nőstény
https://www.orthoptera.ch/arten/item/epacromius-coerulipes
Leírás, bemutatás:
A test színe barna, sárga, szürke vagy piros-lila. Általában, a fejen és a pronotumon van egy hosszirányú fehér-sárga csík dorsalisan. A szárny középmezeje két szimmetrikus részre oszlik a közbeékelt vénával. Fejcsúcsi gödrök (foveolák) kihegyesedő háromszögűek. A hátsó-lábszárak feketék/sötétszürkék. Jelentős ivari nagyságbeli különbség van.
Testhossz: ♂ 12-16mm, ♀ 21-25mm.
Cirpelés: a hívó dal rövid echeme-kből áll. Napközben cirpel.
A faj ökológiája:
Enyhén higrofil-mezofil faj, geo-chortobiont. Sziki kiszáradó (törpe) gyepek (Festucetum arlemisielosum, Camphorosmetum, Puccinellietum) kopáros foltjain, száraz legelőkön él. Felzavarva gyors, kanyargós, talajközeli repüléssel menekül. Növényevő, de táplálkozásáról nem tudunk közelebbit.
Az imágók júliusban jelennek meg. Pete alakban telel át. A lárvák júniusban kelnek.
Általános elterjedése:
Angarai. A Palearktikumban Burgenlandtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medencétől északabbra nem fordul elő.
Az Epacromius coerulipes elterjedési területe három európai régióra oszlik: A nyugati lelőhelyei az Adria északi részén, Északkelet-Olaszországban és Isztria területén találhatók, ahonnan a faj nagyrészt eltűnt/kipusztult. A második elterjedési terület a pannóniai terület, ahol a fajt Kelet-Ausztriából és Magyarországról ismerik. A legnagyobb elterjedési terület Romániától és Moldvától a Fekete-tengertől északra, Ukrajnán és Oroszországon keresztül Kínáig és Koreáig terjed. Ausztriában az Epacromius coerulipes szinte kizárólag a Fertő-tó közvetlen közelében található Burgenlandban.
Elterjedése Magyarországon:
Szikeseinken fordul elő, főleg a Duna- Tisza-közén és a Tiszántúlon.
Állománynagyság
Faunisztikailag értékes, szórványos előfordulású sáska, amely a Kárpát-medencétől nyugatabbra (?), északabbra már nem fordul elő. Az erősen szikes területek indikátor faja.
Veszélyeztető tényezők:
A hazai Orthoptera-fauna jellegzetes, ritkább faja; kiterjedt szikes területeink folytán fennmaradása aligha veszélyeztetett, azonban ezek lokális zavarása, feltörése, megszüntetése következtében életlehetőségei megszűnnek, mint pl. Budaörs határában is, ahol az utóbbi években már nem került elő.
Természetvédelmi kezelés:
Beavatkozást aligha kíván, azonban a szikes/vakszikes területek állapotának bármilyen megváltoztatása a populáció gyérüléséhez, sőt helyi eltűnéséhez vezethet.
