Az egyenesszárnyúak származása

Az egyenesszárnyúak ősei egészen a Paleozoikumban élt protoorthopterákig (Stenaropodidae) követhetők nyomon. A Középső- és a Felső-karbonban élt egy olyan csoport (Oedischiidae), amelynek a szöcskékéhez hasonló ugrólába volt. A mezozoikus formák karakterisztikus jegyeikben feltűnő hasonlóságot mutatnak a mai szöcskékkel (szárnyerezet, előtorpajzs, ugróláb, tojócső). A Locustopseidae (Alsó-liász, Dogger, Malm) és az Elcanidae (Alsó-liász, Felső-liász, Felső-jura) családokba tartozó fajok azonban nem rendelkeznek cirpelőszervekkel. Csak a Felső-jurában élt Haglidae család fajainál találhatók meg a cirpelőszervek világos kezdetei a szárnyakon. A tücskök (Gryllidae) családja tagjainak a Felső-liászban és a Felső-jurában már e csoport ma élő fajaihoz teljesen hasonlóan kifejlett cirpelőszervei voltak. Egy hallószervvel ellátott lábat Angliában már az Alsó-liászból találtak. A Tercierben végül megtalálhatók az olyan ma élő nemek fajai, mint a Decticus és a Tettigonia.

Ebben az időben bukkannak fel tömegesen a sáskák, a Gomphocerus, Oedipoda stb. genusok tagjaival, bár az Alsó-krétában és a Felső-jurában már megjelentek a ma is élő Tetrigidae, Tridactylidae illetve az Eumastacidae családok első képviselői. A sáskák biztosan a Jura és a Kréta Locustopseidae családjának fajaira vezethetők vissza, amelyek szárnyainak erezete az Acrididae családba tartozó fajokéhoz hasonló. A Locustopseidae család minden bizonnyal a Felső-karbon elején az Oedischidae-ből leváló alsó-permi Tcholmanvissidae és az alsó-triászi Locustavidae családokból származtatható.