Barta
Zoltán (Debreceni Egyetem): A
viselkedésökológiai modellezés alapjai
A modellezés, vagyis a valóság absztrakt konstrukciók általi
vizsgálata a tudományos megismerésnek - a kísérlet és a megfigyelés
mellet - egyik fõ módszere. Elõadásom elsõ részében a modellezést
ennek fényében vizsgálom. Mi ezen módszer lényege, milyen elõnyökkel
jár alkalmazása, mi különbözteti meg a többi módszertõl és mik azok a
buktatók amikre egy modellezõnek alapvetõen oda kell figyelnie?
Elõadásom második részében a viselkedésökológiai modellezésre
koncentrálok. A viselkedésökológiában a biológiai
jelenségek megértésében - a biológia sok más ágától eltérõen, ahol
fõleg csak leíró modellekkel találkozunk - a magyarázó modellek igen
fontos szerepet játszanak. Ennek oka alapvetõen abban rejlik, hogy a
viselkedésökológia egy igen fontos paradigmán, az adaptáció elvén
nyugszik. Más szavakkal egy viselkedésökológusnak az az alapfeltevése,
hogy a vizsgált jelleg adaptív, vagyis maximalizálja az egyed
szaporodási értékét. Ezen alapelv elfogadásából egyenesen következik
az un. optimalitás modellek használata az egyedi jellegek
vizsgálatának esetében. Elõadásom további részeiben ennek okával
illetve az optimalitás modellek logikájával, szerkezetével, fõbb
típusaikkal, kritikájukkal és a kritikákra adott válaszokkal
foglalkozom majd.