Acrididae

Innen: orthoptera-wiki
Familia: Catantopidae


12-10.A hátsó lábszáron a külső oldalon felül nincs végtövis (159/a).11


-A hátsó lábszáron felül a küls oldalon van végtövis(159/b).

Kis hegyisáska (G:…….A…..) — Pezotettix giornae (Rossi 1794)


13-11.Az előháton nincsenek oldalgerincek (159/c).12


-Az előháton jelentékeny oldalgerincek vannak, legalább a prozónában (159/d).13


14-12.Az előhát háztetőszerűen összenyomott, erősen kiemelkedő középgerince van, hátul szögben végződik; nagy faj, 30 mm-nél hosszabb; sokszor 40-60 mm.

Egyiptomi vándorsáska (G:…….A…..) — Anacridium aegyptium (Linne 1758)


-Az előhát felül lapos vagy domború. Középborda nincs, vagy gyenge; hátul lekerekített vagy vágott; legfeljebb 31 mm. Hegyvidéki állatok. Tribus:Podismini.14


15-13.A repülőszervek teljesen kifejlődtek.18


-A fedőszárnyak lebenyszerűek, a potroh 2. tergitjén nem nyúlnak túl; a hátsó szárnyak nincsenek meg.

Ál-olasz sáska (G:…….A…..) — Paracaloptenus caloptenoides (Brunner v.W. 1861)


16-14.A fedőszárnyak keskenyek, hosszúkásak.16


-A fedőszárnyak szélesek, ellipszisalakúak, egészen a hosszúkás tojás alakúig; csak a squamiptera-tól a mikroptera-ig (a mesoptera példányoknál egészen a holoptera-ig, v.ö. frigida, pedestris, alpina).15


17-15.A prozóna olyan hosszú, vagy kevéssel hosszabb, mint a metazóna, ez hátul enyhén konvex.

Tarka hegyisáska (G:…….A…..) — Podisma pedestris (Linne 1758)


-A előhát sima, prozónája kb. 1.5-ször olyan hosszú, mint a ráncos, pöttyös metazóna; a előhát-hát, miként az egész test is, világos szőrös; a hím furcula-ja lemezszerű (2 háromszögletű lemez); a nőstény felső valvái S-alakúan hajtottak, az alsók karcsúak, fogazatlanok.

Alpesi sáska (G:…….A…..) — Miramella alpina (Kollar 1833)


18-16.A furcula fejlett; a tojócső valvái fogazatlanok.17


-A furcula helyén a hím analis szelvényének a hátsó pereme csak egy kisssé megvastagodik vagy kiszélesedik; a tojócső alsó valvái fogazottak.

Fieber-hegyisáska (G:…….A…..) — Pseudopodisma fieberi (Scudd 1898)
Nagy hegyi sásákája (G:…….A…..) — Pseudopodisma nagyi (Galvagni and Fontana 1996)


19-17.A hím supraanalis lemeze a közép felett erősen befűződik; a nőstény subgenitalis lemezének a csúcsi felében egy barázda szerű, sekély bemélyedés van, vagy egész hosszában enyhén barázdált.

Schmidt-hegyisáska (G:…….A…..) — Odontopodisma schmidti (Fieber 1835)

(Ha a hátulsó lábszár kifejezetten piros, akkor

Vöröslábú hegyisáska (G:…….A…..) — Odontopodisma rubripes (Ramme 1931))


-A hím supraanalis lemeze a bázisa közelében befűződik. A nőstény subgenitalis lemeze nem barázdált.

Olajzöld hegyisáska (G:…….A…..) — Odontopodisma decipiens Ramme 1951


20-18. Az aedeagus stylusai hosszúak,, keskenyek, a csúcsi részük hegyes; a nyelvecske hosszú, a csúcsa felé erősen elkeskenyedik (170/a). A fedőszárnyak többé-kevésbé túlnyúlnak a hátsó térden. A hátsó comb belső oldalán két sötét harántvonal van, ezek nem érik el a belső alsó combszegélyt; a hátsó lábszár erős cseresznyepiros; a hátsó szárny világospiros; a hím subgenitalis lemeze hosszabb, hegyes; a tojócső felső valvái felső oldala jelentősen szélesebb, az alsó erősen bevágott.

Olasz sáska (G:…….A…..) — Calliptamus italicus (Linne 1758)


-Az aedeagus stylusai rövidek, a nyelvecske rövid, levágott (170/b). A fedőszárnyak többé-kevésbé túlnyúlnak a hátsó térden. A hátsó comb belső oldalán egy nagy fekete folt van, vagy ez több foltocskára oszlik, melyek közül a középső eléri a comb alsó peremét; a hátsó lábszárak erősen narancsvörösek. A hátsó szárnyak rózsaszínűek. A hím subgenitalis


lemeze rövidebb; a felső tojócső valvák felül nem jelentősen szélesebbek, az alsók kevéssé bevágottak.

Barbár sáska (G:…….A…..) — Calliptamus barbarus (Costa 1836)


Familia: Acrididae


21-19.A legcsalhatatlanabb és legjellemzőbb ismertető jegyek: a hátsó comb belső oldalán az élesszegélyű cirpelőléc, melyen kis cirpelő-csapocskák vannak, továbbá a jól kifejlődött vena intercalata, a fedőszárnyak media-mezejének mellékere, mely élesen kiáll, és cirpelő-csapocskák – itt a cuticula erősebb kiemelkedései – borítják. A fejtető elöl lefelé hajlik, és a majdnem függőleges homlokkal derék- vagy tompaszöget zár be (172/a); a fejtetői gödröcskék háromszögűek, háromszögűen legömbölyítettek (tojás alakúak), trapéz alakúak, vagy nincsenek meg (172/b); az első potrohgyűrű nyúlványa a metasternum lebenyei között a hímnél négyszög vagy félkör alakú, a nősténynél harántállású, legalább kétszer szélesebb a hosszánál (172/c). A fedőszárnyak media mezeje legalább a bázisi részén sűrűn és szabálytalanul erezett. A hátsó szárnyak sokszor tarkák. Ha a fejtető és a homlok helyzetében vagy az 1. potrohgyűrű nyúlványában eltérés van, azután vagy a fejtetői gödröcskék hiányoznak és egyúttal a előhát oldalgerince is, (akkor Parapleurus), vagy az oldalgerinc hiányzik, a előhát befűződött és a fejtetői gödröcskék trapéz alakúak vagy háromszögűek, és majdnem a fejtetőcsúcsig nyúlnak (akkor Aiolopus, Epacromius), vagy a előháton van egy kúpszerű szemölcs (Mecosthetus).

Subfamilia: Oedipodinae20


-A hátsó comb belső oldalán cirpelő-csapocskákkal ellátott léc van (cirpelő-léc), a cirpelő éren (a fedőszárnyak radius ere) nincsenek csapocskák (sima). Mindkét jegy csak erős nagyítással látható. A fejtető vízszintes, a mélyen lefelé-hátrafelé irányuló homlokkal hegyesszöget zár be (172/d); a fejtetői gödröcskék négyszögűek (rombusz alakúak), ritkán nincsenek meg. A fedőszárnyak media mezeje általában szabályos erezetű, ebben nincs, vagy csak egy szabálytalanul görbülő mellékér van. A hátsó szárnyak majdnem mindig világosak, csak ritkán sötétek. Az első potrohgyűrű nyúlványa a metasternum lebenyei között keskeny, hosszabb a szélességénél, csak a vastag testű nőstényeknél négyzetes vagy félkör alakú (172/e). Azoknál a sáskáknál, melyek hasonló felépítésűek, de a fejtetői gödröcskék háromszögűek, trapéz alakúak, vagy nincsenek meg, vagy egyidejűleg az oldalgerincek is hiányoznak v.ö. az oedipodináknál felsoroltakkal.

Subfamilia: Acridinae33


22-20.A homlok és a fejtető egymással hegyesszöget zár be. Az 1. potrohsternit nyúlványa a metasternum lebenyei között keskeny, hosszabb a szélességénél, ritkán (vastagtestű nőstények) négyzetes vagy félkör alakú.28


-A homlok és a fejtető tompa- vagy derékszöget zár be. Az első potrohsternit nyúlványa a metasternum lebenyei között a nősténynél legalább kétszer szélesebb a hosszánál, a hímnél négyzetes vagy félkör alakú.21


23-21.Az előhát középgerince jelentős, erősen kidomborodó; a előháton rovátkák nincsenek (Oedaleus) vagy alig észlelhetők (173/a).22


-Az előhát középgerincén, ha ez megvan, vannak rovátkák (173/b).23


24-22.A fejtetői gödröcskék nincsenek meg, az oldalsó homlokszemek éppen a fejtető szélén helyezkednek el; a hátsó szárnyak cinóberpirosak.


Kereplő sáska (G:…….A…..) — Psophus stridulus (Linne 1758)


-A fejtetői gödrök jelentékenyek, az oldalsó homlokszemek a fejtető széle alatt vannak. A hátsó szárnyak üvegszerűek.

Szalagos sáska (G:…….A…..) — Oedaleus decorus (Germar 1826)


25-23.A középgerinc csak a metazónában alakult ki, de ott is csak gyengén, az előháton három rovátka van.

Homokszínű sáska (G:…….A…..) — Sphingonotus coerulans (Linne 1758)


-Az előhát középgerince jelentékeny, egy vagy két harántbarázda szeli át.24


26-24.Az előhát középgerincén csak egy harántárok van (173/c).25


-Az előhát középgerincén két harántárok van (173/d).27


27-25.A hátsó comb felül nem fűrészes.26


-A hátsó comb felül finoman fűrészes (173/e).

Keleti vándorsáska (G:…….A…..) — Locusta migratoria (Linne 1758)


28-26.A hátsó comb felső gerince egyenletesen fut (173/f).

Szerecsen vagy változó sáska (G:…….A…..) — Celes variabilis (Pallas 1771)


-A hátsó comb felső gerince a közepe után hirtelen lesüllyed (173/g). A homlokléc közepén rövid hosszanti gerinc van; a hátsó szárnyak kékek

Kékszárnyú sáska (G:…….A…..) — Oedipoda coerulescens (Linne 1758)


29-27.A előhát metazónája egy kevéssel hosszabb a prozónánál, lekerekített vagy tompaszögű, többnyire pelyhesen szőrös (fénnyel szemben nézd!) (173/h). A hátsó szárny cinóber piros.

Önbeásó sáska (G:…….A…..) — Acrotylus insubricus (Scopoli 1786)


-A hátsó szárny citrom- vagy narancssárga.

Hosszúlábú önbeásó sáska (G:…….A…..) — Acrotylus longipes (Charpentier 1845)


30-28.A fejtetői gödröcskék megvannak, jelentékenyek.29


-A fejtetői gödröcskék nincsenek meg, vagy alig felismerhetők; az előháton nincs oldalgerinc.

Hagymazöld sáska (G:…….A…..) — Parapleurus alliaceus (Germar 1817)


31-29.Az előháton nincs oldalgerinc, befűzött. A előmellen nincs kúpszerű szemölcs.30


-Az előháton jelentős, egyenes oldalgerincek vannak, nincs befűződve; a előmellen van kúpalakú szemölcs (173/j).

Tundra sáska (G:…….A…..) — Mecosthetus grossus (Linne 1758)


32-30.A fejtetői gödröcskék háromszögletűek; a media mezőnek a közepén van mellékér (173/k).32


-A fejtetői gödröcskék trapéz alakúak; a media mezőben lévő mellékér majdnem érinti a mediát a csúcson (173/l).31


33-31.A hátsó comb vastag (186/b), belül a bázisán széles fekete folt van, ritkábban különálló foltok.

(G:…….A…..) Aiolopus strepens (Latreille 1804)


-A hátsó comb karcsú (186/c), belül 2-3 különálló fekete folt van.

Tengerzöld sáska (G:…….A…..) — Aiolopus thalassinus (Fabricius 1781)


34-32.A fedőszárnyak csak elérik a hátsó térdet, de nem nyúlnak túl rajta.

Pannon vagy sziki sáska (G:…….A…..) — Epacromius coerulipes (Ivanov 1887)


-A fedőszárnyak túlnyúlnak a hátsó térden.

Pontusi sáska (G:…….A…..) — Epacromius tergestinus (Charpentier 1825)


Subfamilia: Acridinae


35-33.A csápok fonalszerűek, a fejtető nem hosszabbodik meg úgy, mint a 190/a.34


-A csápok kard alakúak, a fejtető megnyúlt (190/a).

Sisakos sáska (G:…….A…..) — Acrida hungarica (Herbst 1786)


36-34.Fejtetői gödröcskék vannak.36


-Fejtetői gödröcskék nincsenek.35


37-35.A hím fedőszárnyainak vége lekerekített; a subgenitalis lemez meglehetősen rövid (190/d); a nőstény fedőszárnyai a háton majdnem érintkeznek egymással (190/b); a tojúcső valvái rövidek és erősek (190/e).

Aranyos sáska (G:…….A…..) — Chrysochraon dispar (Germar 1834)


-A hím fedőszárnyainak vége erősen levágott; a subgenitalis lemez hosszú és hegyes (190/f); a nőstény fedőszárnyai oldalt helyezkednek el, a hát széles részét szabadon hagyják maguk között (190/g); a tojócső valvái hosszúak és vékonyak (190/h).

Smaragdzöld sáska (G:…….A…..) — Euthystira brachyptera (Ocskay 1826)


38-36.Az előmell tompa, azaz nincs rajta kúpszerű szemölcs.37


-Az előmellen kúpszerű szemölcs van (190/i).65


39-37.A fejtetői gödröcskék hosszúak és keskenyek, olyan szélesek, mint egy középső csápíz, az előháton két jelentő, folyamatos oldalgerinc van. A dobhártya többé-kevésbé fejlett (190/j).38


-A homlokgödröcskék szélesebbek, mint egy középső csápíz; az előhát oldalgerince csak hátul alakult ki, elöl csak egy világos szalag jelzi, középen jelentéktelen; a dobhártya nyitott (190/k).64


40-38.A csápok fonalszerűek.40


-A csápok végükön megvastagodottak.39


41-39.A fedőszárnyak első széle a bázis után kiszélesedik (190/l); a előhát harántárka középen vagy amögött van. A fedőszárnyak cubitus és analis ere elválik; a csápok jelentősen gombosak.

Erdei bunkóscsápú sáska (G:…….A…..) — Gomphocerippus rufus (Linne 1758)


-A fedőszárnyak első széle egyenes (190/m); a előhát harántárka középen vagy az előtt van.63


42-40.A fedőszárnyak első széle a bázisnál egyenes; a praecosta mező keskeny, megnyúlt, a csúcs felé fokozatosan keskenyedik (191/a); lásd a Chorthippus albomarginatus-t is, ahol csak a nősténynél szélesednek gyengén.41


-A fedőszárnyak első széle a bázisánál kitágul, a praecosta mező rövid, lebenyalakú, a vége felé hirtelen elkeskenyedik (191/b); csak a Chorthippus albomarginatus hímnél nem tágul ki, de akkor a előhát oldalgerince majdnem egyenes.42


43-41.A tojócső valváin fog van (191/c). A fedőszárnyak media mezője feltűnően kiszélesedik, kiváltképp a hímeknél, szabályos kereszterekkel; a előhát oldalgerince csak kissé ívelő (191/d).44


-A tojócső valváin nincs fog (191/e); a fedőszárnyak media mezője nem feltűnően szélesedik ki, s csak kevés harántsáv van rajta; a előhát oldalgerince szögben törik (191/f); ha egyenes, lásd Chorthippus albomarginatus.49


44-42.A előhát oldalgerincei többé-kevésbé befelé hajlanak; ha egyenesek, akkor a thorx pleurái nem durva ráncosan pettyezettek. A fejtető csúcsa előreugrik (191/g), a gerincek nem hosszabbodnak meg.43


-A előhát oldalgerincei egyenesek; a thorax pleurái durván-ránci\osan pöttyösek; a fejtető csúcsa tompa, az oldalgherincek a szemek mögött meghosszabbodnak (191/h).62


45-43.Az 1. és 2. cubitus összenőtt, a subcosta a fedőszárny apikalis részén meghajlik, a radius ér erős, a media mező széles, szabélyos haránterekkel; a hátsó szárnyak hosszanti erei feltűnően megerősödtek (191/i): hím. (A nősténynél a 2. cubitus és az analis ér egész teljesen össznőtt, de egyéb jegyei csak gyengén, illetve egyáltalán nem kifejezők; a hátsó szárnyak hosszanti erei csak gyengébben erősödtek meg; a Chorthippus apricarius-nál a fedőszárnyak fenti erei ugyancsak össznőttek, de a bázisnál még észrevehetően elválnak.)

Hangos hegyisáska vagy szerecsensáska (G:…….A…..) — Stauroderus scalaris (Fischer-Waldheim 1846


-Az 1. és 2. Cu (illetve 2. Cu és az analis ér) többé-kevésbé jelentősen elválik (csak az apricarius-nál nőttek össze egészen a bázis-előttig); a media mező nem, vagy csak kevéssé szélesedik ki; a haránterek nem olyan szabályosak; a hátsó szárnyak radiusa és hosszanti erei nem erősek (191/j).52


46-44.A fedőszárnyak keskenyek, főképp a nősténynél jelentősen keskenyebbek, mint a hátsó comb; az első szélükön nincs mellékér.45


-A fedőszárnyak szélesek, a csúcsuk lekerekített, főképp a hímnél jelentősen szélesebbek a hátsó combnál; első szélükön van mellék ér. Az 1. és 2. cubitus többé-kevésbé összenőtt, egyenesen fut ki (196/c). A hátsó szárnyak barnásak.

Jajgató réti sáska (G:…….A…..) — Stenobothrus lineatus (Panzer 1796)


47-45.A fedőszárnyak rövidebbek vagy hosszabbak a potrohnál, de mindig hosszabbak annak felénél.46


-A fedőszárnyak lebenyformájúak, a hímnél a előhátnak kb. a feléig, a nősténynél 1/4-éig nyúlnak.

Szárnyatlan rétisáska (G:…….A…..) — Stenobothrus crassipes (Charpentier 1825)


48-46.A media mező jelentősen hosszabb, mint as fedőszárny fele; a világos foltocska (ami néha jelenktéktelen) a fedőszárny csúcsa előtt van (196/e).47


-A media mező alig olyan hosszú, vagy rövidebb, mint a fedőszárny fele; a fehér foltocska röviddel a fedőszárny közepe után helyezkedik el (196/f).

Fischer-rétisáska (G:…….A…..) — Stenobothrus fischeri (Eversmann 1848


49-47.Az 1. és 2. cubitus többé-kevésbé összenőtt; a media mezőn jelentős barna folt van (196/g).48


-Az 1. és 2. cubitus jelentékenyen szétválik, a media mező jelentéktelenül foltos (196/h).

Kis rétisáska (G:…….A…..) — Stenobothrus stigmaticus (Rambour 1838)


50-48.A hátsó szárnyak keskenyek, a csúcs felé elkeskenyednek, as media mező a töve és csúcsa felé keskenyedik (196/i).

Sztyeppréti sáska (G:…….A…..) — Stenobothrus nigromaculatus (Herrich-Schaeffer 1840)


-A hátsó szárnyak nagyobbak, csúcsuk felé csak kissé vagy alig keskenyednek el, a media mező egész hosszában majdnem egyenletesen széles (196/j).

Eurázsiai rétisáska (G:…….A…..) — Stenobothrus eurasius Zubowski 1898


51-49.A fejtetőn nincs hosszanti gerinc, a tojócső valvái rövidek, rövidebbek a subgenitalis lemeznél.50


-A fejtetőn van hosszanti gerinc; a előhát oldalgerincei a prozónában divergálók; a tojócső valvái hosszúak, kb. akkorák, mint a subgenitalis lemez. A hátsó szárnyak füstszínűek, s főképp a csúcsukon barnák; a tapogatók egyszínűek; a potroh sem felül, sem alul nem piros.

(G:…….A…..) — Omocestus viridulus (Linne 1758)


52-50.A hátsó szárnyak üveg szerűek, csak a csúcs felé füstszínűek kissé.51


-A hátsó szárnyak a középig többé-kevésbé füstszínűek, főképp a csúcsuk barna; a tapogatók hegye fehér. A potrohcsúcs alul is, felül is többnyire piros

Vöröshasú tarlósáska (G:…….A…..) — Omocestus ventralis Zetterstedt 1821)


53-51.A fedőszáerny media mezőjében számos, szorosan álló, kissé szabálytalanabb harántér van; a sternum nem vagy csak gyéren szőrös; a hím potrohcsúcsa piros.

Barna tarlósáska (G:…….A…..) — Omocestus haemorrhoidalis (Charpentier 1825)


-A fedőszárnyak media mezőjében kevésbé nagyszámú, és többnyire szabályos harántér van; a sternum meglehetősen szőrös, a him potrohcsúcsa sárga.

Szőke tarlósáska (G:…….A…..) — Omocestus petraeus (Brisout 1855)


54-52.Az előhát oldalgerincei a prozónában összhajlanak, a metazónában erősen divergálnak (209/a). Alnem: Glyptobothrus.53


-Az előhát oldalgerincei a prozónában egyenesek, vagy alig hajlók, a metazónában enyhén divergálótól a mjdnem egyenesig (109/b). Alnem: Chorthippus.58


55-53.A fedőszárnyak 1. és 2. cubitus ere a tövüktől kezdve láthatóan el vannak választva (109/c).54


-A fedőszárnyak 1. és 2. cubitus ere csak a tövénél válik el, egyébként összenőtt (209/d).

Szélesszárnyú tarlósáska (G:…….A…..) — Glyptobothrus apricarius (Linne 1758)


56-54.Az előhát metazónája rövidebb a prozónánál (209/e); a előhát hátsó pereme lekerekített; a sternum csupasz vagy kissé szőrös; a fedőszárnyak néha rövidebbek a potrohnál.55


-Az előhát metazónája hosszabb a prozónánál (209/f); a előhát hátsó széle tompaszögű; a sternum sűrűn szőrös; a fedőszárnyak mindkét nemnél hosszabb a potrohnál.56


567-55.A fedőszárnyak a hímnél majdnem olyan hosszúak, mint a potroh, a nőstényé sokkal rövidebb; a subcosta mező ívben hajlik, a praecosta mező szélesebb.

(G:…….A…..) — Glyptobothrus pullus (Philippi 1830)


-A hím fedőszárnyai hosszabbak, a nőstényé akkorák, mint a potroh; a subcosta mező egyenes, a praecosta mező keskeny.

Bolygó tarlósáska (G:…….A…..) — Glyptobothrus vagans (Eversmann 1848)


58-56A hím fedőszárnyai szélesek, az első szélük erősen ívelő; a costa és subcosta mező erősen kiszélesedett, csillogó; a radius ér hullámos; a nőstény fedőszárnyainak az első széle ívben hajlik (209/g:hím, 209/h:nőstény).

Zengő tarlósáska (G:…….A…..) — Glyptobothrus biguttulus (Linne 1758)


-A hím fedőszárnyai keskenyebbek, első szélük kevésbé ívelő; a costa mező gyengén, a subcosta mező alig szélesedik ki (209/i); a radius ér egyenes; a nőstény fedőszárnyai keskenyek, első szélük majdnem egyenes (209/j).57


59-57.Nagyobb állat; a hím fedőszárnyai a végükön kb. 3/4 olyan szélesek, mint a legszélesebb helyen; a nőstény fedőszárnyai: 13-15 mm, a hímé: 19-21 mm.

Közönséges tarlósáska (G:…….A…..) — Glyptobothrus brunneus (Thunberg 1815)


-Kisebb állat, a hím fedőszárnya a végén kb. fele szélességű, mint a legszélesebb helyen; a him fedőszárnya: 10-12 mm, a nőstényé: 13-15 mm.

Halk tarlósáska (G:…….A…..) — Glyptobothrus mollis (Charpentier 1825)


60-58.A repülőszervek mindkét nemnél jól kifejlettek.59


-A repülőszervek többnyire megrövidültek (egyedileg ritka a hosszúszrányú); a hátsó szárnyak rövidebbek a fedőszárnyaknál.60


61-59.Az előhát oldalgerincei majdnem egyenesek; a radius ér S alakban hajló. A media mező a közép után hátrafelé, azaz a radius értől elfelé hajlik; a costa mező alig szélesedik, a nőstényeknél keskeny, fehéres vagy sárgás, gyéren vagy jelentéktelenül erezett; a hímnél az első széle csak kevéssé ivelő.

Csinos rétisáska (G:…….A…..) — Chorthippus albomarginatus (DeGeer 1773)


-Az előhát oldalgerincei enyhén ivelők; a radius ér majdnem egyenes; a media mező fokozatosan hajlik visszafelé, el a radius értől; a costa mező erősen kiszélesedett, a nősténynél szélesebb, ritkán fehéres, jelentősen sűrűn erezett.61


62-60.A előhát harántárka a középen helyezkedik el; a tojócső valvái hosszúak (210/a). A hím fedőszárnya 4.9-9.4 mm.

Lápréti sáska (G:…….A…..) — Chorthippus montanus (Charpentier 1825)


-A előhát harántárka a közép mögött van. A tojócső valvái rövidebbek (210/b). A hím fedőszárnya 3.8-7 mm.

Közönséges rétisáska (G:…….A…..) — Chorthippus longicornis/parallelus Zetterstedt 1821


63-61. A előhát oldalgerincei hátrafelé jelentősen divergálnak; a hím fedőszárnya a costa mező mögött jelentősen elkeskenyedik, ferdén végződik, s ezáltal úgy tűnik, hogy erősen kihegyezett (221/a,b).

Hátas rétisáska (G:…….A…..) — Chorthippus dorsatus (Zetterstedt 1821)


-A előhát oldalgerincei hátrafelé kevésbé divergálók, sőt sokszor többé-kevésbé párhuzamosak; a hím fedőszárnyai a costa mező végén sokkal kevésbé keskenyednek el, ezzel tompább, illetve kevésbé hegyes látszatot keltenek (221/c,d).

rétisáska (G:…….A…..) — Chorthippus loratus Fischer-Waldheim 1864


64-62.Karcsú; repülőszervei rendszerint elérik a hátsó térdet, vagy túl is nyúlnak rajta kissé. A hím subgenitalis lemeze kúpszerű, a vége lekerekített.

Karcsú rétisáska (G:…….A…..) —Euchorthippus pulvinatus (Fischer-Waldheim 1846)


-Esetlenebb; a repülőszervek jelentősen rövidebbek, főképp a nősténynél; a hátsó szárnyak rövidebbek a fedőszárnyaknál. A hím subgenitalis lemeze hosszú és hegyes.

Rövidszárnyú rétisáska (G:…….A…..) — Euchorthippus declivus (Brisout 1848)


65-63.A homklokpárkány hosszában barázdált. A csápok hossza a test 2/3-a, a végük a himnél erősen kiszélesedik, a nősténynél gyengén, de észrevehetően; kissé hosszabbak, mint a fej+előhát.

Homoki bunkóscsápúsáska (G:…….A…..) — Myrmeleotettix antennatus (Fieber 1853)


-A homlokpárkány csak a mellékszemeknél nyomódik be gyengén, egyébként nem barázdált. A hím csápjai csak kevéssel hosszabbak a fej+előhátnál; végükön gyengén szélesednek ki; a nősténynél csak egész kevéssé.

Kis bunkóscsápúsáska (G:…….A…..) — Myrmeleotettix maculatus (Thunberg 1815)


66-64.A fejtetői gödröcskék trapéz alakúak; a fedőszárnyak túlnyúlnak a hátsó térden.

Marokkói sáska (G:…….A…..) — Dociostaurus maroccanus (Thunberg 1815)


-A fejtetői gödröcskék rombusz alakúak; a fedőszárnyak nem nyúlnak túl a hátsó térden.

Rövidnyakú sáska (G:…….A…..) — Dociostaurus brevicollis (Eversmann 1848


67-65.A előhát oldalgerincei csak enyhén ívben hajlók, elöl csak kissé, vagy egyáltalán nem divergálók. A nőstény hátsó szárnyai rövidebbek a potrohnál (ritkán holopter).

Szép hegyi sáska (G:…….A…..) — Arcyptera fusca (Pallas 1773)


-A előhát oldalgerincei szögben törnek, elöl erősen divergálók. A fedőszárnyak mindkét nemnél elérik a hátsó térdet.

Sztyepplejtősáska (G:…….A…..) — Pararcyptera microptera (Fischer-Waldheim 1833)