Arcyptera fusca

#0620 0621

Magyar név: Szép hegyisáska

Tudományos név: Arcyptera fusca (Pallas, 1773)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.

• 

  Arcyptera fusca hím

• 

  Arcyptera fusca nőstény

http://www.orthoptera.ch/arten/item/arcyptera-arcyptera-fusca

Leírás, bemutatás:

Közepesen nagy, változóan tarka, sárgástól olajzöldig. Az előtor okkersárga, bársonyosan barna vagy fekete hosszanti sávokkal. Oldalélei középtájon enyhén befelé hajlnak. A nőstény szárnya rendszerint rövid, a himeké túlér a potrohcsúcson, füstös. A lábszárak, különösen a 3. lábpáré, élénk pirosak. Repülés közben – különösen a felriasztott állatoknál - jellegzetes surrogás hallható.

Testhossz: ♂ 22-30 mm, ♀ 29-42 mm

Cirpelés: A hím jellegzetes, jól hallható cirpelése a hátsó láb szárnyak fölé emelésével zárul.

A faj ökológiája:

Chorthobiont, mezo-xerofil. Üde hegyi rétek, nagyobb erdei tisztások (általában 500 -700 m fölött).

Tartózkodási helye, rendszerint a gyepszint alsó részében, illetve a talajszinten van. Viszonylag korai faj – az imágók június végétől október végéig figyelhetők meg.Petéiket nyílt homokos, földes és agyagos talaj foltokon a talajba rakja. A peték valószínűleg több évig nyugalomban lehetnek. Ezért a népesség nagysága nagymértékben változhat. Ideális körülmények között, enyhe téllel és száraz nyarakkal, még tömeges előfordulása is lehetséges.

Általános elterjedése:

Palearktikus, angarai; Spanyolországtól (Pireneusok) Belső-Ázsiáig előfordul.

Elterjedése Magyarországon:

Az Északi-középhegységben, 600-700 m fölött fordul elő.

Állománynagyság:

Bár nagy areájú - nálunk egyik legszebb színezetű - sáska, azonban Magyarországon ritkává teszi magasabban fekvő, üde hegyi rétekhez való kötöttsége.

Veszélyeztető tényezők:

Eddig pontosabban fel nem tárt ok(ok) folytán (a kaszálók felhagyása, bokrosodása, az utóbbi meleg, száraz évek hatására visszahúzódóban van kelet felé) magyarországi populációi lokálisan csökkenni látszanak (Aggteleki Karszt, Bükk hegység). A Visegrádi-hegységben lévő Dobogókőn nagy valószínűség szerint az üdülőfalu létesítése folytán semmisültek meg élőhelyei.

Természetvédelmi kezelés:

Értékesebb lelőhelyein a szukcesszió (fel-erdősödés) meggátlása, a hegyi rétek kaszálásának részleges visszaállítása indokoltnak tűnik, de ez még további vizsgálat tárgyát képezi.