Celes variabilis

Innen: orthoptera-wiki

Magyar név: Szerecsen- vagy változósáska

Tudományos név: Celes variábilis (Pallas, 1771)

Elterjedés: Európa, Ázsia

Faunatípus: policentrikus

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: II

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.



https://www.inaturalist.org/taxa/739270-Celes-variabilis/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/celes-variabilis


Leírás, bemutatás:

Zömök, testfelülete durva. Hátsó szárnya vörös, ritkábban kék, csúcsán fustösbama. A test színe változó: fekete, barna vagy szürke. A középgerincet az előtoron keresztirányú horony vágja be. A hátsó lábszár fekete vagy szürke.


Testhossz:: ♂ 17-19mm, ♀ 24-31mm.


Cirpelés: a cirpelése rövid echeme-kből áll, csak napfényben cirpel.


A faj ökológiája:

Szárazságtűrő és melegkedvelő faj, geo-chortobiont. Főképpen nyíltabb homokpusztán, szórványosabban szikes pusztákon és alacsonyabb (dolomit) dombok kopáros lejtőm él.

Talajszinten tartózkodik; felzavarva 5-10 m-es repülésekkel menekül. Száraz legelőkön folyó legeltetés különösebben nem zavarja.

Az imágók júliusban jelennek meg; pete alakban telel át. A lárvák áprilisban kelnek.


Általános elterjedése:

Palearktikus policentrikus, Spanyolországtól Közép-Ázsiáig, de Európában a Kárpát-medencétől alig fordul elő északabbra.


Elterjedése Magyarországon:

Alföldi homokos, szikes területeken egyaránt, de szórványosan. Az alföldeket környező dombokon csak elvétve fordul elő.


Állománynagyság

A hazai fauna állatföldrajzilag értékes tagja, lokális, szórványos előfordulású. Európában a legészakibb jelentősebb előfordulása a Kárpát-medencében van.

Nemzeti parkjaink alföldi területein erőteljes populációja él. Az Alföldet környező dombvidék kopáros élőhelyein igen szórványos.


Veszélyeztető tényezők:

Nemzeti parkjaink alföldi területein általánosan, bár lokálisan fordul elő. A jelenlegi föld/táj-használat biztosítja fennmaradását.


Természetvédelmi kezelés:

Nem igényel beavatkozást, mert az esetleges lokális zavarást (túlzott taposás, legeltetés, stb.) az imágók jelentékeny mozgási aktivitása ellensúlyozza. A tájhasználat megváltoztatása (pl. felszántás, erdősítés) viszont helyi visszaszorulásához, sőt eltűnéséhez vezethet.