Epacromius tergestinus

Innen: orthoptera-wiki

Magyar név: Pontuszi sáska

Tudományos név: Epacromis tergestinus (Charpntier, 1825)

Elterjedés: Európa, Kis-Ázsia

Faunatípus: észak-mediterrán, policentrikus (?)

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: -


https://www.inaturalist.org/taxa/475582-Epacromius-tergestinus/browse_photos


Magyarországi előfordulást, a régebbi, erősen kétséges adatok miatt, meg kell erősíteni.


(Élőhely és életmód: Európában a természetes folyók mentén (Közép-Európa alpesi folyók) vagy a tengerparton (Atlanti-óceán északnyugati részén) fekvő nedves kavicshalmokra korlátozódik. Az alpesi folyók mentén lévő élőhelyei Typha minima szétszórt állományaiban vannak. Füvek, egyéb növények és nedves növényi részekkel táplálkozik.

Elterjedés: Epacromius tergestinus különösen Közép- és Kelet-Ázsiában fordul elő. Európában ma már csak elszigetelt maradványai maradtak fenn erősen szétszórtan (az élőhely megsemmisítése miatt), pl. az Atlanti-óceán partvidékén Észak-Spanyolországban, nagyon kevés nyugati alpesi folyó mentén, a Fekete-tenger mellett, valamint az orosz Volga régióban.

Fenológia: Az imágók júliustól októberig figyelhetők meg. Különösen a ritka növényzet szélén (pl. Typha minima) találhatók erősen nedves, nyitott talajon, és itt gyakran Tetrix tuerki kíséri.

Veszélyeztető tényezők: Az Epacromius tergestinus-t nagy mértékben fenyegeti a kihalás Európában. Majdnem minden közép-európai élőhelye (pl. Németországban a Lech folyón, Ausztriában és Svájcban, valamint Észak-Olaszországban) már elpusztult. Franciaországban csak néhány maradvány populáció (Durance, Giffre) ismert. Ennek oka a szinte minden szabadon áramló, dinamikus folyami szegmens hihetetlen teljes megsemmisülése, ahol átfogó átrendeződésű területek vannak, ahol mindig új élőhelyek jöttek létre, a villamosenergia-termelés, a kavicsos kitermelés, a hajózás előmozdítása és különösen az újdonságok megszerzése érdekében. mezőgazdasági és települési területeken. Ez a fajta élőhely valószínűleg a legveszélyeztetettebb Európában és Németországban, csak az Upper Isar folyó rövid szakaszában található megemlíthető skálán.)