Gampsocleis glabra

Innen: orthoptera-wiki

#0220 #0221

Magyar név: Tőrös szöcske

Tudományos név: Gampsocleis glabra (Herbst, 1786)

Elterjedés: európai-kisázsiai

Faunatípus: ponto-káspi

Életforma: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: II

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.


0220.wav

http://www.orthoptera.ch/arten/item/gampsocleis-glabra-glabra


Leírás, bemutatás:

Közepesen nagy termetű szöcske, alapszíne változó, zöldes vagy sárgás vagy szürkés. A szárnyak szabálytalanul fekete foltosak. A pronotum oldalán keskeny, de határozottan világos szegély van, amelyet belül gyakran fekete sáv kísér. A hátulsó lábak combján kívül mindig fekete hosszanti vonal látható. A szárnyak túlnyúlnak a a potrohon, de a hátsó térden nem. A legszembetűnőbb jellemzője a nőstény hosszú, a végén ferdén visszametszett tojócsöve.

Cirpelés: A hímek egy-egy magasabb növényre felkapaszkodva eléggé hangosan, folyamatosan, 20-30 m-ről is hallhatóan, magas hangon cirpelnek.

Testméret: ♂ 20-25mm, ♀ 21-26 mm, tojócső 18-23 mm


A faj ökológiája:

Elsősorban az alföldi száraz, meleg, dúsabb növényzetű, sztyepjellegű növénytársulásokban viszonylag ritkán fordul elő. Esetenként azonban idősebb lucernásokban tömegesen is előfordulhat.

Fitokol, közepesen repülő szöcske. Az imágók június közepétől október közepéig találhatók meg. A növényzet nélküli helyekre, a talajba rakja a petéket. A lárvák április közepén kelnek ki. Jórészt ragadozó (apróbb rovarok vagy egyéb sáskák), de virágrészeket és magvakat is fogyszt. Ha megzavarják, a földre veti magát, vagy ritkábban elrepül.

Az imágók június-júliusban jelennek meg. A pete állapotban telel át. A lárvák áprilisban kelnek.


Általános elterjedése:

Palearktikus; a Pireneusoktól Belső-Ázsiáig előfordul.


Elterjedése Magyarországon:

Szórványosan fordul elő az Alföldön és a Magyar Középhegység elődombjain.


Állománynagyság:

Gampsocleis glabra egy pusztai reliktum. A Nagy-Alföldön jelentős populációja él. Kárpát-medencei előfordulásának jelentősége nőtt azáltal, hogy ENy-ra eső régióban megritkult, vagy kipusztult (Ausztria, Németország).


Veszélyeztető tényezők:

Nemzeti parkjaink alföldi területein erőteljes populációja él. A jelenlegi föld/táj-használat biztosítja fennmaradását.


Természetvédelmi kezelés:

Nem igényel beavatkozást, mert esetleges lokális zavarást (túlzott taposás, legeltetés, stb.) az imágók jelentékeny mozgási-aktivitása jórészt ellensúlyozza. Valamint kultúrültetvényekben is képes megélni (pl. lucerna).