Isophya brevipennis
Magyar név: Kárpáti tarsza
Tudományos név: Isophya camptoxypha (Fieber, 1853) (Syn: Isophya brevipennis Brunner von Wattemwyl, 1878)
Elterjedés: Pannon medence körüli hegyvidékek
Faunatípus: európai
Életforma: chorto-thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszemei értéke 10000 Ft.
Leírás, bemutatás:
A test alapszíne zöld, a hátoldalán két fehér, sárga, lila vagy vörös hosszanti csíkkal. Előfordulnak egységes zöld színű egyedek is. A hímek mellső szárnya a rövid, nagyjából olyan hosszú, mint az. A cirpelőér rövidebb, minta előtor-pajzs hátsó széle. A nőstények szárnyatlanok. A tojócső ívelt, a végén fogazott.
Testhossz: ♂ 19-22 mm, ♀ 20-23 mm, tojócső: 8-10 mm.
Cirpelés: nagyon alacsony intenzitású, hosszú szótagok sorozata, bármely napszakban. Néha sok cirpelő hím látható közel egymáshoz.
A faj ökológiája:
Változatos, kétszikűekben gazdag mezofil rétek, erdőszegélyek, erdei tisztások gyepszintjében fordul elő. Az 1-2 cm mélyen a talajba süllyesztett tojáscsomók telelnek át. Korai faj; már március-áprilisban kel és május folyamán, június elején imágóvá fejlődik. Júniusra-júliusra az imágó be is fejezi életét. Kétszikű növények leveleivel táplálkozik. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes.
Általános elterjedés:
Túlnyomóan a Kárpátok vonulatára és Erdélyre korlátozódik (Nyugat-Ukrajnában, Szlovákiában, Bulgáriában, Dél-Lengyelországban, ezen kívül Moldvában, illetve az Elő-Alpokban és a Mecsekben.
Elterjedése Magyarországon:
Szórványosan, többnyire kis élőhely-foltokon fordul elő a Mecsekben, Villányi-hegységben valamint az Alpokalján.
Állománynagyság:
Értékes, ritka szub-endemizmusunk, amely a Kárpát-medencén nem, illetve alig terjed túl. Az Őrségben a legalacsonyabb tengerszint feletti magasságban fordul elő. A Kárpátokban 1500 m fölé is felhatol.
Veszélyeztető tényezők:
Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avarégetés, kaszálás) bizonyára veszélyeztetik, amelyek elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. Éppen ezért visszatelepedése is csak nagyon lassú folyamat lehet.
Természetvédelmi kezelés:
Élőhelyein a terület szelektív (tehát az említett kedveltebb növényzeti foltok - kaszálásból való - kihagyásos), illetve késői (tehát július közepe utáni) kaszálásával jelentékenyen kímélhetjük helyi állományát. Féltettebb állományainak területén a március-áprilisi avartüzek mindenképpen megakadályozandók.