Pholidoptera littoralis
Magyar név: Bujkáló avarszöcske
Tudományos név: Pholidoptera littoralis (Fieber, 1853)
Elterjedés:
Faunatípus: észak- mediterrán
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
http://www.orthoptera.ch/arten/item/pholidoptera-littoralis-insubrica
Bemutatás, leírás:
Az alapszíne felül okkersárgától a sötétbarnáig, a test oldalán és hasán sárgás-világoszöld. Ritkábban előfordulnak egyszínű barna egydek, de legalább a ventrális oldalán világoszöld. A pronotum oldallemeze sötétbarna, majdnem fekete, széles, kiterjedt, fényes szegéllyel. A hímeknek rövid, pikkely-szerű szárnyfedője van, a hátsó szárny hiányzik. A nőstényeknél a szárnyak csak 1-2 mm hosszúak. A hímek cerkuszai csak a végükön kissé befelé hajlanak, a második negyedben az erős belső foggal. A nőstény tojócsöve hosszú, egyenes vagy enyhén felfelé ívelt.
Testméret: ♂ 19-23 mm, ♀ 21-27 mm, tojócső 22-25 mm
Cirpelés: több mint 20 szótag alkotja az echeme-et kb 2-3 s-ig, főleg délután és este.
A faj ökológiája:
Ártéri keményfaligetek mezofil, magas gyepes, bozótos tisztásain, de szegélyekben, sövények mellett szintén előfordul. Túlnyomóan ragadozó. Zavarásra nagy ugrásokkal menekül, majd a sűrű gyepben elrejtőzik. Rendkívül fürge, gyors szöcske. A hím imágó jelenlétét speciális hangja árulja el.
Az első lárvák április végén május elején fordulnak elő. A fenológiai csúcspontja július és augusztus között, és csak ritkán találkozhatunk az ősz folyamán.
Általános elterjedése:
É-Olaszország, Balkán, Kárpát-medence K-i harmada. Az alfaji kérdés még nem tisztázott teljesen; a hazai példányok nagy valószínűség szerint a Ph. l. similis Brunner, 1861 alfajhoz tartoznak.
Elterjedése Magyarországon:
Mindössze a Fekete-Körös körzetéből ismert. Ezen előfordulás nyilvánvalóan kapcsolódik a határon túli erdélyi előfordulási adatokhoz, ahol jóval gyakoribb.
Állománynagyság:
Ritka és a legkisebb - ez idő szerint pár hektárnyi - területen előforduló Orthoptera-fajunk; jelenléte nyilván a közeli erdélyi élőhelyeinek köszönhető, ahol általánosabban elterjedt a hegyekben is. Faunánk értékes észak- mediterráni tagja.
Veszélyeztető tényezők:
Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, gépi kaszálás, áradás) fokozottan veszélyeztetik. A faj hazai unikális volta (kis területen való előfordulása) miatt a veszélyeztetési tényezőket fokozott figyelembe kell részesíteni.
Természetvédelmi kezelések:
Előfordulási területén (Mályvádi-erdő, Arató-lapos, Sitka) sávos, késői, lehetőleg nem gépi kaszálás, az erdőszéli magas-füves, bozótos sávok kímélése, meghagyása, csökkentett, kímélő legeltetés (lehetőleg csak augusztustól) ajánlható.
