Yersinella raymondii

Innen: orthoptera-wiki

Magyar név: Raymond szöcskéje

Tudományos név: Yersinella raymondii (Yersin, 1860)

Elterjedés: dél-európai

Faunatípus: é-mediterrán

Életforma: chorto-thamnobiont

Természetvédelmi értékszám:


https://www.orthoptera.ch/arten/item/yersinella-raymondii


Leírás: A Yersinella raymondii faj hosszú lábú és elegáns felépítésű. Az alapszín a szürkétől a gesztenyén át a vörösesbarnáig változik. Az alapszín nagyon egységes. A nőstények gyakran kicsit világosabbak és kevésbé kontrasztosak, mint a hímek. Nincsenek zöld állatok. Az antenna tövétől széles, sötétbarnától csaknem feketéig terjedő hosszanti sáv fut végig a test oldalain, és egyértelmű kontrasztot alkot a test felső és alsó oldalának világosabb színeivel. A hátoldalon a sötét sáv gyakran fényes, ami tovább fokozza a kontrasztot. A pronotumnak sem középső, sem oldalsó gerince nincs, de az alsó szélén világos peremsáv található. A nőstény pikkelyszerű, kicsinyített szárnyai közvetlenül a pronotum alatt nyúlnak ki, a hímeknél nagyobbak, de legfeljebb hosszának felével nyúlnak túl a pronotumon. A hímek ujjalakú cerkuszai középen ellapultak, így a belseje s alakúnak tűnik. A nőstény tojócső enyhén és egyenletesen felfelé ívelt.

Testhossz: ♂ 12-14mm | ♀ 12-16mm | Ovipositor 8-11 mm

Cirpelés: A nagyon halk spontán dala egyes szótagokból áll, amelyek másodpercenként 1-3-szor hangzanak el. A zaj az első szárnyak nyitásakor jelentkezik, a zárás nem hangzik el. Az egyes szótagok 20-70 ms-ig tartanak. A frekvenciaspektrum maximumát csak becsülni tudjuk, mert az 50 kHz felett van. Az ultrahangos detektorban a keltett zaj 50 és 70 kHz között a leghangosabb. Ez arra utal, hogy ezen a területen a frekvenciaspektrum maximuma várható. A dal olyan halk, mint a Leptophyes albovittata, és csak 1 méterről hallható.

Elterjedés:Franciaország nyugati partjaitól Olaszországon át, Dél-Svájcon és az Adriai-tenger partján Görögországig terjed. Svájcban a Yersinella raymondii csak Ticinóban fordul elő. A legészakibb helyek a Magadino-síkságon és a Maggia-völgyben találhatók. A faj előszeretettel él alacsonyabb tengerszint feletti magasságban, és ritkán fordul elő 1000 m felett. Jelenleg észak felé terjed, lehetséges, hogy behurcolás révén.

Habitat és életmód:A meleg, száraz, gyakran bokros élőhelyeket kedveli. A faj szedersövényekben, szőlők szélén, parlagon és erdőszéleken él. A cserjés réteket és legelőket is kedveli. A függőleges szerkezetek fontosnak tűnnek.

Fenológia: Imágói júliustól novemberig jelennek meg.