„Bevezetés, általános jellemzés” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(112 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
−
'''''Bevezetés, általános jellemzés'''''
  
   
  +
Az egyenesszárnyú rovarok igen ősi állatok. A nagyjából 300 millió éve kezdődött evolúciójuk eredményeként már 250 millió évvel ezelőtt is számos, a jelenlegi fajokhoz megtévesztésig hasonló alakok népesítették be a földtörténeti ókor végi tájat. Lásd: '''[[Az egyenesszárnyúak származása]]'''
   
  +
Testméreteik rendkívül változatosak, az 5 mm-nél is kisebb fajoktól akár a 11,5 cm testnagyságú és több mint 22 cm szárnyhosszú fajokig terjed.
−
'''Egyenesszárnyúak öregrendje (Superordo: Orthopteroida)'''
  
  +
http://www.alamy.com/search.html?ps=100&pn=2&cbstore=0&qt=giant-grasshopper#BHM=foo%3Dbar%26st%3D0%26sortby%3D2%26qt%3Dgiant%2520grasshopper%26qt_raw%3Dgiant%2520grasshopper%26qn%3D%26lic%3D3%26mr%3D0%26pr%3D0%26aoa%3D1%26creative%3D%26videos%3D%26nu%3D%26ccc%3D%26bespoke%3D%26apalib%3D%26ag%3D0%26hc%3D0%26et%3D0x000000000000000000000%26vp%3D0%26loc%3D0%26ot%3D0%26imgt%3D0%26dtfr%3D%26dtto%3D%26size%3D0xFF%26blackwhite%3D%26cutout%3D%26archive%3D1%26name%3D%26groupid%3D%26pseudoid%3D%26userid%3D%26id%3D%26a%3D%26xstx%3D0%26cbstore%3D1%26resultview%3DsortbyPopular%26lightbox%3D%26gname%3D%26gtype%3D%26apalic%3D%26tbar%3D1%26pc%3D%26simid%3D%26cap%3D1%26customgeoip%3D%26vd%3D0%26cid%3D%26pe%3D%26so%3D%26saveQry%3D%26editorial%3D1%26t%3D0%26edoptin%3D%26ps%3D100%26pn%3D2%26cbstore%3D0
   
  +
<center>
  +
<gallery>
  +
Fájl:001A_habitus.jpg|Egyenesszárnyú habitusok
  +
</gallery>
  +
</center>
   
  +
Megnyúlt testük — mint általában a rovaroké — három testtájra (fej - a, tor - b, potroh - c) tagolódik.
  +
  +
<center>[[Fájl:Sáskastestrészek.jpg|Bélyegkép]]
  +
Egy sáska testrészei vázlatosan (a. fej, b. tor, c. potroh, d. csáp, e. összetett szem, f. lábfej, g. csípő, h. tompor, i. hallószerv, j. légzőnyílások, k. comb, l. lábszár, m. tojókampók,
   
  +
n. cerkusz)</center>
−
{| style="border-spacing:0;"
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| ''(Szöveg)''
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right">'''''(hová kapcsolj)'''''</div>
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''''(kép, hang:'''''</center>
  
−  
−
<center>'''''mindig látszik)'''''</center>
  
−  
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| ''Testfelépítésük''
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−  
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| Az egyenesszárnyú rovarok igen <u>'''ősi'''</u> állatok. Már 250 millió évvel ezelőtt is számos, a jelenlegi fajokhoz megtévesztésig hasonló alakok népesítették be a földtörténeti ókor végi tájat.
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj</u>: Az Egyenesszárnyúak származása fejezetre'''</div>
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−  
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| Testméreteik rendkívül változatosak, az 5 mm-nél is kisebb fajoktól akár a 11,5 cm testnagyságú és több mint 22 cm szárnyhosszú fajokig terjed. Megnyúlt testük — mint általában a rovaroké — <u>három testtájra </u>(fej, tor, potroh) tagolódik.
 
   
 
Fejük (caput) egyenes állású (orthognath), rajta változatos alakú egy pár csáp (antenna), meglehetősen nagy összetett szemek és pontszemek (ocellus), valamint erős, a fejet alkotó szelvények végtagjaiból módosult, rágószájszervek találhatók.
  
Fejük (caput) egyenes állású (orthognath), rajta változatos alakú egy pár csáp (antenna), meglehetősen nagy összetett szemek és pontszemek (ocellus), valamint erős, a fejet alkotó szelvények végtagjaiból módosult, rágószájszervek találhatók.
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''''001á.tif'''''</center>
  
   
  +
A tor (thorax) három szelvényből (segmentum) áll. A torszelvények közül az első (prothorax) hátlemeze az úgynevezett előtorpajzsot (pronotum) hozza létre, amely oldalt részben vagy egészen eltakarja mindhárom torszelvény oldallemezit (kryptopleurit). A második (metathorax) és harmadik (mesothorax) torszelvények az elsővel összeforrva szilárd támasztékot adnak a szárnyaknak. A mellső szárnyak bőrneműen megvastagodott fedőszárnyként (tegmina) a potrohot többnyire háztetőszerűen fedik. A hátulsó, a tulajdonképpeni repülést végző szárny hártyás, nagy felületű, redőzött, nyugalmi állapotban a mellső szárny alá hajtogatva helyezkedik el. Mindkettő lehet másodlagosan többé-kevésbé redukált (mesopter, brachypter illetve squamipter formák), illetve hiányozhat is (szárnyatlan, apter formák). A fedőszárnyak jellemző erezettsége sokszor fontos határozási bélyeg.
−
<center>'''egyenesszárnyú habitusképek'''</center>
  
  +
<center><gallery>
  +
Fájl:Névtelen 6.jpg | A sáska test részei
  +
Fájl:002A_szarnyak.jpg|Egyenesszárnyú szárnytípusok
   
  +
</gallery></center>
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| A tor (thorax) három szelvényből (segmentum) áll. A torszelvények közül az első (prothorax) az úgynevezett előtorpajzsot (pronotum) hozza létre. A második (metathorax) és harmadik (mesothorax) torszelvények az elsővel összeforrva szilárd támasztékot adnak a szárnyaknak. A mellső <u>szárnyak</u> bőrneműen megvastagodott fedőszárnyként (tegmina) a potrohot többnyire háztetőszerűen fedik. A hátulsó, a tulajdonképpeni repülést végző szárny hártyás, nagy felületű, redőzött, nyugalmi állapotban a mellső szárny alá hajtogatva helyezkedik el. Mindkettő lehet többé-kevésbé redukált (mesopter, brachypter illetve squamipter formák), illetve hiányozhat is (szárnyatlan, apter formák). A fedőszárnyak jellemző erezettsége sokszor fontos határozási bélyeg.
 
   
−
A fedőszárnyak mindig közreműködnek a <u>'''hangadás'''</u>ban.
 
   
−
A torszelvényekhez kapcsolódik a három lábpár, melyek közül az első ásólábbá is módosulhat, a megvastagodott combú harmadik lábuk pedig ugróláb
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj</u>: Hangadásuk c. fejezetre'''</div>
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''''002á.tif'''''</center>
  
   
  +
A fedőszárnyak közreműködnek a hangadásban. Lásd: '''[[Az egyenesszárnyúak hangadása]]'''
−
<center>'''egyenesszárnyú szárnytípusok'''</center>
  
   
  +
A torszelvényekhez kapcsolódik a három lábpár, melyek közül az első ásólábbá is módosulhat (pl. ''Gryllotalpa'' fajok), a megvastagodott combú harmadik lábuk pedig ugróláb.
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| A <u>potroh</u> (abdomen) eredetileg 11 szelvényből áll, amelyek közül általában csak 9-10 látható, az utolsók vagy redukáltak, vagy besűllyedtek. A potrohvégen a nőstények jellemző tojókészüléket, a hímek párzókészüléket viselnek. A potroh függelékei a sokszor jellemző alakú cerkuszok.
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''''001á.tif'''''</center>
  
   
  +
A potroh (abdomen) eredetileg 11 szelvényből áll, amelyek közül általában csak 9-10 látható, az utolsók vagy redukáltak, vagy besüllyedtek. A potrohvégen a nőstények jellemző tojókészüléket, a hímek párzókészüléket viselnek. A potroh függelékei a sokszor jellemző alakú cerkuszok.
−
<center>'''egyenesszárnyú habitusképek'''</center>
  
  +
<center>
  +
<gallery>
  +
Orthop14L_x550_x_348x.gif | Nőstény tücsök potrovége és függelékei
  +
Tojókampó.png | Nőstény sáska potrohvége és függelékei
  +
Abdomen-of-a-male-bushcricket-showing-the-position-of-the-cerci-and-titillators-A.png|Hím tücsök potrohvége és függelékei
  +
Male1.jpg|Hím sáska potrohvége és függelékei
  +
</gallery></center>
   
  +
''Színezetük''
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
   
  +
Színezetük, amely a különböző fajoknál rendkívül változatos lehet, általában rejtőszín, többnyire vagy a növényzethez, vagy a háttérhez alkalmazkodik. Például: Az intra-specifikus szín-polimorfizmus álcázást biztosít a ragadozók elől heterogén élőhelyekben. Az orthoptera fajok, mint pl. az ''[[Acrida ungarica]]'' (Herbst, 1786) két jól megkülönböztethető szín-formával rendelkezik: barna és zöld, és minden alapformán belül változatos szín-mintázatot mutatnak a rejtőzködés javítása érdekében. Egy tanulmány arra összpontosított, hogy a háttér-környezet tulajdonságai hogyan kapcsolódnak a két alapszín arányához és az ''A. ungarica'' kevert szín-mintáinak intenzitásához. Mivel a két nem nagyon különbözik egymástól a test-tömeg és a -hossz szempontjából, megkülönböztetett módon tesztelték a nemek közötti kapcsolatot is . A háttérmegfelelés hipotézis alapján megállapították, hogy mindkét nem esetében a barna forma nagyobb arányban volt a barna-domináns környezetben, a zöld formák pedig nagyobb arányban fordultak elő a zöld-domináns környezetben. Globális értelemben a szárazabb helyeken és a száraz évben az egyének intenzívebben mutatták a zavaró szín-mintázatokat, és a barna formák és a nőstények csíkosabbak is voltak. A színminták nagyban különböztek a populációk között és szignifikánsan korreláltak a releváns környezeti jellemzőkkel. Még ha az ''A. ungarica'' polimorf 'specialista' is, a zavaró színezés továbbra is jelentős előnyökkel jár, különösen egyes élőhelyekben. Sőt, mivel a nőstények nagyobbak, kevésbé képesek menekülni, ami magyarázhatja a nemek közötti színezet beli különbséget. (Pellissier, Loïc, Wassef, Jérôme, Bilat, Julia, Brazzola, Gregory, Buri, Pierrick, Colliard, Caroline, Fournier, Bertrand, Hausser, Jacques, Yannic, Glenn, Perrin, Nicolas: Adaptive colour polymorphism of Acrida ungarica H. (Orthoptera: Acrididae) in a spatially heterogeneous environment - Acta oecologica 2011 v.37 no.2 pp. 93-98; https://doi.org/10.1016/j.actao.2010.12.003)
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| ''Színezetük''
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
   
  +
Az továbbra is kérdéses, hogyan alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez - elképzelhető a lárvák érzékenysége, és az egyes vedlési stádiumokban lenne lehetséges a színezet megváltoztatása. Ehhez azonban még további vizsgálatok szükségesek.
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <u>'''Színezetük'''</u>, amely a különböző fajoknál rendkívül változatos lehet, általában rejtőszín, vagy a növényzethez, vagy a háttérhez alkalmazkodik, de néhány trópusi fajra mérgező voltukra figyelmeztető, úgynevezett aposzematikus színezet is jellemző.
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj:'''</u></div>
  
   
  +
Néhány trópusi fajra mérgező voltukra figyelmeztető, úgynevezett aposzematikus színezet is jellemző, mint ahogy a ''[[Scisthocerca gregaria]]'' gregária fázisú lárvái esetében is.
−
<div align="right">'''''0500.tif'''''</div>
  
   
  +
<center>
−
<div align="right">'''''0501.tif'''''</div>
  
−  
−
<div align="right">'''''0502.tif'''''</div>
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−  
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−  
−
|}
  
−  
−
{| style="border-spacing:0;"
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| ''Szaporodásuk''
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−  
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| A nőstények <u>petéiket</u> egyesével vagy többesével petetokba zárva az alzatba, vagy növényi részekbe, ritkán azokra szabadon rakják. A petékből kikelő féregszerű <u>lárvák</u> <u>'''vedlés'''</u> után szinte csak méreteikben különböznek a kifejlett egyedektől (imágó), szárnyaik és ivarszerveik azonban fejletlenek. Többszöri vedléssel érik el az ivarérett állapotot. Egyedfejlődésük tökéletlen átalakulás vagy kifejlés (epimorfózis). Azok a fajok, amelyeknek imágói a mérsékelt klímában általában július-október között fordulnak elő, többnyire pete alakban telelnek át. Ismert ugyanakkor néhány faj, amelyek lárva, esetleg imágó alakban telelnek, ezek már koratavasszal megjelennek.
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj</u>: olaszsáska '''</div>
  
−  
−
<div align="right">'''vedlése'''</div>
  
−  
−
<div align="right">'''''0321.tif'''''</div>
  
−  
−
<div align="right">'''''0322.tif'''''</div>
  
−  
−
<div align="right">'''''0323.tif'''''</div>
  
−  
−  
−  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''''
  
 
<gallery>
  
<gallery>
−
Fájl:0000.png|képaláírás1
 +
Fájl:0500_zold.jpg|Zöld...
  +
Fájl:0501_barna.jpg|barna...
  +
Fájl:0502_lila.jpg|lila ''[[Stenobothrus lineatus]]''
  +
Fájl:Taeniopoda eques.jpg|''Taeniopoda eques''
  +
Fájl:Tropidacris cristata.jpg|''Tropidacris cristata''
 
</gallery>
  
</gallery>
−
0000.tif'''''</center>
 +
</center>
   
  +
Van olyan valódi vándor faj (''Nomadacris septemfasciata''), amely gregária fázisban más színű is a soliter fázishoz képest. https://www.hindawi.com/journals/psyche/2011/105352/
−
<center>'''''Petéző nőstény Poecilimon sp.'' '''</center>
  
  +
<center>
  +
<gallery>
  +
Fájl:Nomadacris_septemfasciata.fig.001.jpg|
  +
</gallery></center>
  +
<center>Color patterns and morphological variables selected to characterize the pigmentation of Red Locust hoppers. Note that the subocular stripe is a constant characteristic of the Red Locust (0 and 2) but, in case of gregarisation, it tends to disappear under the general black pigmentation of the posterior part of the head (2). Photos: M. Lecoq, A. Chamouine and M.H. Luong-Skovmand.
  +
</center>
   
  +
Más fajok mimikrizálnak, mint például a ''Macroxiphus sumatranus'' hangyautánzó faj vagy a ''Eurycorypha'' sp. szöcske lárvája
−
<center>'''''0121.tif'''''</center>
  
   
−
<center>'''''Decticus lárva'''''</center>
 +
<center><gallery>
  +
Fájl:Macroxiphus sumatranus_ant mimicri.jpg|''Macroxiphus sumatranus''
  +
Fájl:Eurycorypha_sp.jpg |Ez a "klassz hangya" valójában az '' Eurycorypha '' sp. szöcskefaj lárvája
  +
</gallery></center>
   
  +
'''[[Szaporodásuk]]'''
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−  
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| ''Életmódjuk''
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
−  
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <u>'''Fajaik általános és fontos komponensei a szárazföldi rovarfaunának</u>.''' Általában növényevők (sáskák), de vannak vegyes táplálkozásúak és ragadozók is közöttük (szöcskék, tücskök). Néhány szubtrópusi fajuk speciális táplálékot fogyaszt, például virágport. Ezek részt vehetnek az adott növények beporzásában is. Ismerünk hangyavendég fajokat is, mint pl. a ''hangyásztücsök'' ''(Myrmecophyla acervorum<nowiki>*)</nowiki>''. Több faj esetében ismerünk tömeges állapotot (gregária-fázis); ennek egyedei alakban, életmódban is különböznek a magányos állapotban (szolitária-fázis) levőktől, s ezért nagy károkat képesek okozni. A hajdan hazánkban is gyakori <u>'''sáskajárások'''</u>ról a középkori uradalmi gazdatisztek jelentéseiben is olvashatunk. Ma már ezek reális veszélye hazánkban nem számottevő, de afrikában és a világ más meleg-száraz területein igen jelentős, sokszor éhínséggel járó károkat okoznak.
 
−  
−
Populációméreteik szabályozásában fontos szerepet játszanak a velük táplálkozó természetes ellenségeik (ragadozó ízeltlábúak — pl. <u>rablópoloskák</u><nowiki>; rovarevő kisemlősök, hüllők, madarak), valamint parazitáik. A hollóbogár (</nowiki>''Epicauda rufidorsum'') lárvái a petéket fogyasztják, a fürkészlegyek több faja petéit a petékre, vagy lárvákra rakja. A bársonyatkák (''Trombiidae'' család) lárvái a testnedveket szívogatják, belső élősködőik a fonalférgek (''Nematoda'') néhány faja (''Mermis'' és ''Gordius'' fajok). Járványszerű elhullást is okozhat a légcső-rendszerükben élősködő Empusa grylli FR. gomba.
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj</u>: Szerepük az életközösségekben c. fejezetre'''</div>
  
−  
−  
−
<div align="right"><u>'''ugorj</u>: '''</div>
  
−  
−
<div align="right">'''Sáskajárások c. fejezetre'''</div>
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''Myac'''</center>
  
−  
−  
−
<center>'''Greg-sol'''</center>
  
−  
−  
−
<center>'''''0002.tif'''''</center>
  
−  
−
<center>'''Rablópoloska szöcskelárva testnedveit szivogatja'''</center>
  
   
  +
A nőstények petéiket egyesével (szöcskék, tücskök) vagy többesével petetokba zárva (sáskák) az alzatba, vagy növényi részekbe, ritkán azokra szabadon rakják. A peték nem indulnak feltétlenül fejlődésnek a következő tenyészidőszak elején, gyakori az 1-2, esetenként 4-5 éves diapauza is. A petékből kikelő féregszerű lárvák vedlés után szinte csak méreteikben különböznek a kifejlett egyedektől (imágó), szárnyaik és ivarszerveik azonban fejletlenek. Többszöri vedléssel (tücskök: 5-7-(14), szöcskék: 6-11, sáskák: 5-6) érik el az ivarérett állapotot. A lárvastádiumok száma fajonként, ivaronként különböző lehet, és a klimatikus viszonyok is erősen befolyásolják. Egyedfejlődésük tökéletlen átalakulás vagy kifejlés (epimorfózis). Azok a fajok, amelyeknek imágói a mérsékelt klímában általában július-október között fordulnak elő, többnyire pete alakban telelnek át. Ismert ugyanakkor néhány faj, amelyek lárva (tücskök többsége), esetleg imágó (önbeásó sáska - ''[[Acrotylus insubricus]]'', áttelelő sáska - ''[[Aiolopus strepens]]'', ''Tetrix'' fajok) alakban telelnek, ezek már koratavasszal megjelennek.
  +
<center><gallery>
  +
Fájl:0000_petezo_szocske.jpg|Talajba petéző szöcske (''Poecilimon'' sp.)
  +
<gallery>
  +
Fájl:0121_Decticus_verrucivorus_lárva.jpg|''[[Decticus verrucivorus]]'' lárva
  +
</gallery></center>
  +
<center><gallery>
  +
Fájl:0321_vedles_1.jpg|Imágóvá vedlő olaszsáska 1
  +
Fájl:0322_vedles_2.jpg|Imágóvá vedlő olaszsáska 2
  +
Fájl:0323_vedles_3.jpg|Imágóvá vedlő olaszsáska 3
  +
</gallery></center>
   
   
  +
'''Életmódjuk'''
   
  +
Fajaik általános és fontos komponensei a szárazföldi rovarfaunának. (Lásd még: '''[[Élőhelyeik, jelentőségük az életközösségekben, természetvédelmi vonatkozásaik]], [[Életforma típusok]]''') Általában növényevők (sáskák), de vannak vegyes táplálkozásúak és ragadozók is közöttük (szöcskék, tücskök). Néhány hazai, de főként szubtrópusi fajuk speciális táplálékot fogyaszt, például virágport, nektárt. Ezek részt vehetnek az adott növények beporzásában is.
−
|-
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"| Az <u>'''öregrend'''</u> több mint 22 000 faja az egész világon elterjedt, különösen a trópusokon mutat igen nagy változatosságot (diverzitást). Magyarországról mintegy 120 fajukat ismerjük, közülük <u>'''61 fajt mutatunk be.'''</u>
 
−
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj</u>: '''</div>
  
   
  +
https://www.researchgate.net/publication/224054808
−
<div align="right">'''Rendszertani áttekintés c. fejezetre'''</div>
  
   
  +
https://jor.pensoft.net/article/15021/
−
<div align="right"><u>'''ugorj</u>: '''</div>
  
  +
  +
https://www.sciencealert.com/grasshoppers-and-crickets-may-also-play-a-role-in-pollination?fbclid=IwAR3eZ9bwhzWqTUezjNg14AO8ja-qkUf0N-WoaUdo5PFiH-ssRuyFvVV_Rqw
   
  +
Ismerünk hangyavendég fajokat is, mint pl. a hangyásztücsök ''([[Myrmecophylus acervorum]])''. Több faj esetében ismerünk tömeges állapotot (gregária-fázis); ennek egyedei alakban, életmódban is különböznek a magányos állapotban (szolitária-fázis) levőktől, s ezért nagy károkat képesek okozni. A hajdan hazánkban is gyakori '''[[sáskajárások]]'''ról a középkori uradalmi gazdatisztek jelentéseiben is olvashatunk. Ma már ezek reális veszélye hazánkban nem számottevő, de Afrikában és a világ más meleg-száraz területein igen jelentős, sokszor éhínséggel járó károkat okoznak.
−
<div align="right">'''Fajismertetés c. fejezetre'''</div>
  
−
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
   
  +
Populációméreteik szabályozásában fontos szerepet játszanak a velük táplálkozó természetes ellenségeik (ragadozó ízeltlábúak — pl. rablópoloskák, rovarevő kisemlősök, hüllők, madarak), valamint parazitáik. A hollóbogár (''Epicauta rufidorsum'') lárvái a petéket fogyasztják, a fürkészlegyek több faja petéit a petékre, vagy lárvákra rakja. A bársonyatkák (''Trombiidae'' család) lárvái a testnedveket szívogatják, belső élősködőik a fonalférgek (''Nematoda'') néhány faja (''Mermis'' és ''Gordius'' fajok). Járványszerű elhullást is okozhat a légcső-rendszerükben élősködő ''Entomophaga (Empusa) grylli'' FR. gomba.
−
|}
  
  +
<center><gallery>
  +
Fájl:0002_rablopoloska.jpg|Rablópoloska egy szöcske testnedveit szívogatja
  +
Fájl:epicauta_rufidorsum.jpg|Hollóbogár
  +
Fájl:Anonconotus-Gordius.jpg|''Anonconotus sp.''-ből távozó ''Gordius'' faj 1.
  +
Fájl:Anonconotus-Gordius-3.jpg|2.
  +
Fájl:Entomophaga grylli.jpg|''Entomophaga grylli'' gombával fertőzött sáska-hulla
  +
</gallery></center>
  +
Az öregrend mintegy 27 000 faja az egész világon elterjedt, különösen a trópusokon mutat igen nagy változatosságot (diverzitást). Magyarországról 124/126 fajukat ismerjük. Lásd: '''[[Az Egyenesszárnyúak (Orthopteroida) öregrendjének rendszere]]''' illetve '''https://www.izeltlabuak.hu/egyenesszarnyuak/fajlista/reszletes''' és '''https://orthoptera.hu/hu_hu/fajok/'''

A lap jelenlegi, 2022. október 12., 10:05-kori változata

Az egyenesszárnyú rovarok igen ősi állatok. A nagyjából 300 millió éve kezdődött evolúciójuk eredményeként már 250 millió évvel ezelőtt is számos, a jelenlegi fajokhoz megtévesztésig hasonló alakok népesítették be a földtörténeti ókor végi tájat. Lásd: Az egyenesszárnyúak származása

Testméreteik rendkívül változatosak, az 5 mm-nél is kisebb fajoktól akár a 11,5 cm testnagyságú és több mint 22 cm szárnyhosszú fajokig terjed. http://www.alamy.com/search.html?ps=100&pn=2&cbstore=0&qt=giant-grasshopper#BHM=foo%3Dbar%26st%3D0%26sortby%3D2%26qt%3Dgiant%2520grasshopper%26qt_raw%3Dgiant%2520grasshopper%26qn%3D%26lic%3D3%26mr%3D0%26pr%3D0%26aoa%3D1%26creative%3D%26videos%3D%26nu%3D%26ccc%3D%26bespoke%3D%26apalib%3D%26ag%3D0%26hc%3D0%26et%3D0x000000000000000000000%26vp%3D0%26loc%3D0%26ot%3D0%26imgt%3D0%26dtfr%3D%26dtto%3D%26size%3D0xFF%26blackwhite%3D%26cutout%3D%26archive%3D1%26name%3D%26groupid%3D%26pseudoid%3D%26userid%3D%26id%3D%26a%3D%26xstx%3D0%26cbstore%3D1%26resultview%3DsortbyPopular%26lightbox%3D%26gname%3D%26gtype%3D%26apalic%3D%26tbar%3D1%26pc%3D%26simid%3D%26cap%3D1%26customgeoip%3D%26vd%3D0%26cid%3D%26pe%3D%26so%3D%26saveQry%3D%26editorial%3D1%26t%3D0%26edoptin%3D%26ps%3D100%26pn%3D2%26cbstore%3D0

  • Egyenesszárnyú habitusok

Megnyúlt testük — mint általában a rovaroké — három testtájra (fej - a, tor - b, potroh - c) tagolódik.

Bélyegkép

Egy sáska testrészei vázlatosan (a. fej, b. tor, c. potroh, d. csáp, e. összetett szem, f. lábfej, g. csípő, h. tompor, i. hallószerv, j. légzőnyílások, k. comb, l. lábszár, m. tojókampók,

n. cerkusz)

Fejük (caput) egyenes állású (orthognath), rajta változatos alakú egy pár csáp (antenna), meglehetősen nagy összetett szemek és pontszemek (ocellus), valamint erős, a fejet alkotó szelvények végtagjaiból módosult, rágószájszervek találhatók.

A tor (thorax) három szelvényből (segmentum) áll. A torszelvények közül az első (prothorax) hátlemeze az úgynevezett előtorpajzsot (pronotum) hozza létre, amely oldalt részben vagy egészen eltakarja mindhárom torszelvény oldallemezit (kryptopleurit). A második (metathorax) és harmadik (mesothorax) torszelvények az elsővel összeforrva szilárd támasztékot adnak a szárnyaknak. A mellső szárnyak bőrneműen megvastagodott fedőszárnyként (tegmina) a potrohot többnyire háztetőszerűen fedik. A hátulsó, a tulajdonképpeni repülést végző szárny hártyás, nagy felületű, redőzött, nyugalmi állapotban a mellső szárny alá hajtogatva helyezkedik el. Mindkettő lehet másodlagosan többé-kevésbé redukált (mesopter, brachypter illetve squamipter formák), illetve hiányozhat is (szárnyatlan, apter formák). A fedőszárnyak jellemző erezettsége sokszor fontos határozási bélyeg.

  • A sáska test részei

  • Egyenesszárnyú szárnytípusok


A fedőszárnyak közreműködnek a hangadásban. Lásd: Az egyenesszárnyúak hangadása

A torszelvényekhez kapcsolódik a három lábpár, melyek közül az első ásólábbá is módosulhat (pl. Gryllotalpa fajok), a megvastagodott combú harmadik lábuk pedig ugróláb.

A potroh (abdomen) eredetileg 11 szelvényből áll, amelyek közül általában csak 9-10 látható, az utolsók vagy redukáltak, vagy besüllyedtek. A potrohvégen a nőstények jellemző tojókészüléket, a hímek párzókészüléket viselnek. A potroh függelékei a sokszor jellemző alakú cerkuszok.

  • Nőstény tücsök potrovége és függelékei

  • Nőstény sáska potrohvége és függelékei

  • Hím tücsök potrohvége és függelékei

  • Hím sáska potrohvége és függelékei

Színezetük

Színezetük, amely a különböző fajoknál rendkívül változatos lehet, általában rejtőszín, többnyire vagy a növényzethez, vagy a háttérhez alkalmazkodik. Például: Az intra-specifikus szín-polimorfizmus álcázást biztosít a ragadozók elől heterogén élőhelyekben. Az orthoptera fajok, mint pl. az Acrida ungarica (Herbst, 1786) két jól megkülönböztethető szín-formával rendelkezik: barna és zöld, és minden alapformán belül változatos szín-mintázatot mutatnak a rejtőzködés javítása érdekében. Egy tanulmány arra összpontosított, hogy a háttér-környezet tulajdonságai hogyan kapcsolódnak a két alapszín arányához és az A. ungarica kevert szín-mintáinak intenzitásához. Mivel a két nem nagyon különbözik egymástól a test-tömeg és a -hossz szempontjából, megkülönböztetett módon tesztelték a nemek közötti kapcsolatot is . A háttérmegfelelés hipotézis alapján megállapították, hogy mindkét nem esetében a barna forma nagyobb arányban volt a barna-domináns környezetben, a zöld formák pedig nagyobb arányban fordultak elő a zöld-domináns környezetben. Globális értelemben a szárazabb helyeken és a száraz évben az egyének intenzívebben mutatták a zavaró szín-mintázatokat, és a barna formák és a nőstények csíkosabbak is voltak. A színminták nagyban különböztek a populációk között és szignifikánsan korreláltak a releváns környezeti jellemzőkkel. Még ha az A. ungarica polimorf 'specialista' is, a zavaró színezés továbbra is jelentős előnyökkel jár, különösen egyes élőhelyekben. Sőt, mivel a nőstények nagyobbak, kevésbé képesek menekülni, ami magyarázhatja a nemek közötti színezet beli különbséget. (Pellissier, Loïc, Wassef, Jérôme, Bilat, Julia, Brazzola, Gregory, Buri, Pierrick, Colliard, Caroline, Fournier, Bertrand, Hausser, Jacques, Yannic, Glenn, Perrin, Nicolas: Adaptive colour polymorphism of Acrida ungarica H. (Orthoptera: Acrididae) in a spatially heterogeneous environment - Acta oecologica 2011 v.37 no.2 pp. 93-98; https://doi.org/10.1016/j.actao.2010.12.003)

Az továbbra is kérdéses, hogyan alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez - elképzelhető a lárvák érzékenysége, és az egyes vedlési stádiumokban lenne lehetséges a színezet megváltoztatása. Ehhez azonban még további vizsgálatok szükségesek.

Néhány trópusi fajra mérgező voltukra figyelmeztető, úgynevezett aposzematikus színezet is jellemző, mint ahogy a Scisthocerca gregaria gregária fázisú lárvái esetében is.

Van olyan valódi vándor faj (Nomadacris septemfasciata), amely gregária fázisban más színű is a soliter fázishoz képest. https://www.hindawi.com/journals/psyche/2011/105352/

  • Nomadacris septemfasciata.fig.001.jpg
Color patterns and morphological variables selected to characterize the pigmentation of Red Locust hoppers. Note that the subocular stripe is a constant characteristic of the Red Locust (0 and 2) but, in case of gregarisation, it tends to disappear under the general black pigmentation of the posterior part of the head (2). Photos: M. Lecoq, A. Chamouine and M.H. Luong-Skovmand.

Más fajok mimikrizálnak, mint például a Macroxiphus sumatranus hangyautánzó faj vagy a Eurycorypha sp. szöcske lárvája

  • Macroxiphus sumatranus

  • Ez a "klassz hangya" valójában az Eurycorypha sp. szöcskefaj lárvája

Szaporodásuk

A nőstények petéiket egyesével (szöcskék, tücskök) vagy többesével petetokba zárva (sáskák) az alzatba, vagy növényi részekbe, ritkán azokra szabadon rakják. A peték nem indulnak feltétlenül fejlődésnek a következő tenyészidőszak elején, gyakori az 1-2, esetenként 4-5 éves diapauza is. A petékből kikelő féregszerű lárvák vedlés után szinte csak méreteikben különböznek a kifejlett egyedektől (imágó), szárnyaik és ivarszerveik azonban fejletlenek. Többszöri vedléssel (tücskök: 5-7-(14), szöcskék: 6-11, sáskák: 5-6) érik el az ivarérett állapotot. A lárvastádiumok száma fajonként, ivaronként különböző lehet, és a klimatikus viszonyok is erősen befolyásolják. Egyedfejlődésük tökéletlen átalakulás vagy kifejlés (epimorfózis). Azok a fajok, amelyeknek imágói a mérsékelt klímában általában július-október között fordulnak elő, többnyire pete alakban telelnek át. Ismert ugyanakkor néhány faj, amelyek lárva (tücskök többsége), esetleg imágó (önbeásó sáska - Acrotylus insubricus, áttelelő sáska - Aiolopus strepens, Tetrix fajok) alakban telelnek, ezek már koratavasszal megjelennek.

  • Imágóvá vedlő olaszsáska 1

  • Imágóvá vedlő olaszsáska 2

  • Imágóvá vedlő olaszsáska 3


Életmódjuk

Fajaik általános és fontos komponensei a szárazföldi rovarfaunának. (Lásd még: Élőhelyeik, jelentőségük az életközösségekben, természetvédelmi vonatkozásaik, Életforma típusok) Általában növényevők (sáskák), de vannak vegyes táplálkozásúak és ragadozók is közöttük (szöcskék, tücskök). Néhány hazai, de főként szubtrópusi fajuk speciális táplálékot fogyaszt, például virágport, nektárt. Ezek részt vehetnek az adott növények beporzásában is.

https://www.researchgate.net/publication/224054808

https://jor.pensoft.net/article/15021/

https://www.sciencealert.com/grasshoppers-and-crickets-may-also-play-a-role-in-pollination?fbclid=IwAR3eZ9bwhzWqTUezjNg14AO8ja-qkUf0N-WoaUdo5PFiH-ssRuyFvVV_Rqw

Ismerünk hangyavendég fajokat is, mint pl. a hangyásztücsök (Myrmecophylus acervorum). Több faj esetében ismerünk tömeges állapotot (gregária-fázis); ennek egyedei alakban, életmódban is különböznek a magányos állapotban (szolitária-fázis) levőktől, s ezért nagy károkat képesek okozni. A hajdan hazánkban is gyakori sáskajárásokról a középkori uradalmi gazdatisztek jelentéseiben is olvashatunk. Ma már ezek reális veszélye hazánkban nem számottevő, de Afrikában és a világ más meleg-száraz területein igen jelentős, sokszor éhínséggel járó károkat okoznak.

Populációméreteik szabályozásában fontos szerepet játszanak a velük táplálkozó természetes ellenségeik (ragadozó ízeltlábúak — pl. rablópoloskák, rovarevő kisemlősök, hüllők, madarak), valamint parazitáik. A hollóbogár (Epicauta rufidorsum) lárvái a petéket fogyasztják, a fürkészlegyek több faja petéit a petékre, vagy lárvákra rakja. A bársonyatkák (Trombiidae család) lárvái a testnedveket szívogatják, belső élősködőik a fonalférgek (Nematoda) néhány faja (Mermis és Gordius fajok). Járványszerű elhullást is okozhat a légcső-rendszerükben élősködő Entomophaga (Empusa) grylli FR. gomba.

  • Rablópoloska egy szöcske testnedveit szívogatja

  • Hollóbogár

  • Anonconotus sp.-ből távozó Gordius faj 1.

  • 2.

  • Entomophaga grylli gombával fertőzött sáska-hulla

Az öregrend mintegy 27 000 faja az egész világon elterjedt, különösen a trópusokon mutat igen nagy változatosságot (diverzitást). Magyarországról 124/126 fajukat ismerjük. Lásd: Az Egyenesszárnyúak (Orthopteroida) öregrendjének rendszere illetve https://www.izeltlabuak.hu/egyenesszarnyuak/fajlista/reszletes és https://orthoptera.hu/hu_hu/fajok/

A lap eredeti címe: „https://zoology.unideb.hu/orthoptera-wiki/index.php?title=Bevezetés,_általános_jellemzés&oldid=3740”